A szerelem egyfülű kosár

Egy kapcsolatban valójában gyermekké tesszük egymást, bizakodó, várakozó, reménykedő, befogadó, egymásnak kiszolgáltatott gyermekké. A megszokás, az ismétlődő mozdulatsor biztonságot hoz. Tekintetünket egymásra fókuszáljuk, nincs szabály, nincs sehová leírva, ki az, aki ad és ki az, aki befogad.Megtaláljuk az egyensúlyt, nem billen a mérleg, egymás testi és lelki szükségleteit önként, feltételek nélkül ellátjuk, nem élünk meg zavarokat a kötődésben, nincs hiányérzet.

olvass tovább

A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább

Nekem az igazi szerelem

Nekem az igazi szerelem tánc. Tánc, ami mindent kibír, kibír távolodást és közeledést, kibírja a simító mozdulatokat, s kibírja az egymásba karmolást. Az összehangolt mozdulatokat, és az egymás lábait taposó csetlést-botlást is. Kibírja azt is is, hogy néha egyedül táncolunk, mert nem kell, hogy valaki mindig ott álljon mellettünk határozottan és dominánsan, irányítson, vezessen, mintha az egész élet egyetlen tánc volna, ahol a férfi vezet.

olvass tovább

Így megyünk lassan a férfiak agyára

Mit szépítsünk rajta? Néha tényleg nem lehet minket elviselni, és leginkább akkor jönnek felszínre szörnyűséges női viselkedésmintáink, amikor egy fedél alá kerülünk egy ellenkező neművel. Ha valaki beköltöztetne minket egy papírmakett életterébe, és fentről figyelné csetléseinket-botlásainkat, megfelelési vágyunkat, dühkezeléseinket, konfliktuskezelési technikáinkat, békülési manővereinket, közeledéseinket, távolodásainkat, akkor remekül szórakozna, mondhatni hahotázna időnként.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - Szerda május 23.

  • 2012. május 23.

Egy jó barátom több, mint egy évtizeddel ezelőtt elhagyta az országot és külföldön próbált szerencsét. Dolgozott Európában, Amerikában, jelenleg Ázsiában tölt be felelősségteljes pozíciót egy komoly cégnél. Nagy ritkán haza látogat és ilyenkor sokat beszélgetünk. Számomra a legtanulságosabb tapasztalat az ő történetében az, hogy bár az ember nem menekülhet el sehova a múltja és a családi konfliktusai elől, mégis jót tehet, ha kellő távolságból tud tekinteni élete kellemetlen aspektusaira. Van, hogy az eltávolodás, az önállóvá, felnőtté válás segít a megbocsátásban, az elengedésben és a hazatalálásban, ami végre meghozza a belső békénket.

olvass tovább