Egy szerelmes párkapcsolat tánca

Nekem a szerelem tánc. Tánc, ami mindent kibír, kibír távolodást és közeledést, kibírja a simító mozdulatokat, s kibírja az egymásba karmolást. Az összehangolt mozdulatokat, és az egymás lábait taposó csetlést-botlást is. Kibírja azt is, hogy néha egyedül táncolunk, mert nem kell mindig akárki, hanem Valaki kell. Nem kell, hogy mindig legyen egy akárkim, aki irányít és vezet, mintha az egész élet egyetlen tánc volna, ahol a férfi vezet és a nő követi.

olvass tovább

A tökéletes szeretetkapcsolatot nem a csendek és a hullámvölgy nélküli időszakok jelzik

Nézlek, és pontosan ismerem arcod minden barázdáját. Ismerem a tested melegét, hangulataid, érzéseid, meg nem értettséged hangtónusát, a bőröd feromon mintáját, lényed biztonságában nyugalmam van. Egybenövesztett veled az idő, egymás árnyékában pihenünk, és hallgatod, ahogyan lélegzem melletted. Észreveszed, ha kisebb fénnyel ragyogok, ha színeimet veszítem, fontosak vagyunk, nélkülözhetetlenek, és nem egymás életterének szimpla díszletei.

olvass tovább

A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább