2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

Próbálunk elevickélni ebben az életnek nevezett sűrűben. Előfordul, hogy olykor teljesen értelmetlennek látjuk a sajátunkat, de azért mindig igyekszünk egy fényszerű csóvába kapaszkodni, ami erőt ad a következő naphoz. És persze próbáljuk a másikat tiszteletben tartani, szeretni, támogatni, amennyire csak lehet.

olvass tovább

Rajtam múlik

Felelősségteljes vagyok. Régen mindig azt gondoltam, hogy ez az a tulajdonság, mely a személyiségem egyik legkézzelfoghatóbb alapja. Ellenben az életem alakulása, a döntéseim és a cselekedeteim, szembesítettek azzal, hogy bármennyire is meghatározó jellemvonás bennem a felelősség, nekem is bőven van még mit tanulnom ebből a leckéből.

olvass tovább

Ha a bizalom elvész

A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

olvass tovább

Este, amikor hozzám bújsz

Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Ha nem érzek rád a szívemmel és te rám, esélyünk sincs egymást szeretni...

Sok minden tetszhet a másikban. A szeme, hangszíne, a magabiztossága, fellépése, a stílusa, a humora és még sorolhatnám. Ha csak kívülről látod őt és beéred azzal, ami másoknak is tetszik, olyan leszel, mint a tehetős férfi, aki ha társaságba lép nőjével, először a vetélytársak szemét vizslatja végig, hányan néznek áhítozva választottjára. Bár elsőre csábítónak tűnik a büszke férfi tekintet, szeretnélek felvilágosítani, hogy elismerése korántsem neked szól, csupán nagyszerűségének, s mint ékszer vonultat fel a tömegen, amit csakis ő birtokol.

olvass tovább

Mitől nő a nő?

Sosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.

olvass tovább

Hányszor adtam túl sokat?

Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.

olvass tovább