Kövess minket Facebookon.
Nagyon fiatal voltam akkor, alig múlhattam huszonegy. Semmi nyoma nem volt rajtam az időnek. Tudod, az élet előbb utóbb arcodon hagyja nyomát, ráadásul kéretlenül. Nem is szólsz rá, csak jön és rajzol, aztán semmit nem tudsz kiradírozni, vagy eltüntetni magadról.
olvass továbbEljött ismét a nehézszagú május. Ebben a hónapban ébredtem fel az édes álomból, amiről úgy hittem, igazából megtörtént velem.Felébresztett a virágok fojtó szaga, minden telis-tele volt már ezen a kéretlen pirkadaton az émelyítő, rózsaszirmú pünkösdivel.
olvass továbbLassan elfogynak a percek. Itt élünk ezen a gyönyörű bolygón és mindenből olyan keveset adtak. Kevés az idő, hogy veled maradjak, hogy beszívjam jó mélyen magamba a párnán elejtett illatod.
olvass továbbOlyan rég volt már, de még ma is mosolyra görbül ajkam, ha látlak. Arcomon most sincs bánat, ha rád gondolok. Lelkem kis darabja örökre nálad maradt, hát ne légy konok, ha erről beszélek. Még mindig ilyen szép emlékek jutnak rólad eszembe.
olvass továbbAnyám mindig idegen világokról ábrándozott a vén dió alatt. Ült a kertben némán, naphosszat merengett. Szemében csillogott az ismeretlen honvágy egy olyan otthon után, amelyet nem ismert sosem.
olvass továbbRád várok újra. Bármelyik pillanatban felbukkanhatsz az ablakfüggöny mögül. Nem ’kéne’, de ez van, rád várok újra.
olvass továbbFura az idő, azt hiszem, mindjárt esik. Húzd be az ablakot, nehogy beverjen a jég. Ilyen szeszélyes időben számítani lehet a jeges zivatarra. Gyere be szívem, nehogy bőrig ázz. Majd megint egy hétig nyomod az ágyat, mint a múltkor, mikor fagyos esőben, egy szál semmiben szaladtál haza. Pöröltem veled akkor is, hogy várd meg, míg alább marad az istennyila.
olvass továbbNehéz ez fiacskám. Azt hitted, a világ egészben tiéd lesz, de a szeleteket az orrod elől gyorsan elkapkodják, és haspók suhancok ülnek a jussodon. Te csak nézel, mindebből semmit nem értesz. Szerelmeddel elsétál egy módosabb ficsúr. Mégcsak nem is szedi gyorsabban a lábát. Majd megríkatja és faképnél hagyja.
olvass továbbBedobtalak a kék táskámba az életem mellé, gondoltam magammal viszlek erre a hosszú útra. Túl sokáig kellene nélkülöznöd, csak kiborulnál, úgy, mint a múltkor, amikor azt kértem, soha többé ne beszéljünk.
olvass továbbA szív olykor megszakad. Apró bevérzések keletkeznek rajta, aztán gyógyulni látszik. Ez a természete. De a hajszálnyi hegek örökre megmaradnak. Te is egy ilyen heg vagy, gondatlanságból elkövetett sérülés. Míg élek, hordozlak magamban, de hogy begyógyulsz e teljesen? Kötve hiszem. Vigasznak az idő múlása is kevés.
olvass továbbTényleg vége lett a világnak. Azt a valakit kerestem, akihez egykor hasonlatos voltál, de már nem találtalak meg, mert arcod egészen másmilyen külalakot mutatott. Az élet fordult akkorát, amilyet már nem bír el a világ, és az is lehet, sosem voltál az az ember, akinek egykoron ismerhettelek.
olvass továbbVárunk. Mindig szebbet, jobbat, okosabbat. Lázasan neszeljük a szerelmet. Vajon melyik utcasarkon toppan be az, akivel tudunk élni éveket vagy akár egy életet.
olvass továbbVannak alkotók, vannak kritikusok és vannak az arc nélküli pocskondiázók. Az ember, ha letesz valamit az asztalra, az utóbbi típus azt ízekre szedi és - csúnyán szólva - csámcsogó szájjal felzabálja. Ha nem csinál semmit, akkor talán békén hagyják. De garancia erre széles e világban, sehol, soha sincs.
olvass továbbA tények, amiket közölni fogok szárazak és tárgyilagosak. Csupán adatokat vagyok képes darálni a világról, amelyben élek. Pénzegységben megadott számok ezek, nem jelentenek izgalmat vagy szerelmet. Függhetsz tőle, de érezni nem fogsz iránta semmit, sohasem.
olvass tovább''Most tényleg sajnálnom kellene? Téged, aki percenként tízezer dollárt keresett a nagy büdös semmiért? Hatalmas lehetőség volt a kezedben, de te elszúrtad. Én csak egy vidéki fruska voltam, aki azokat a divatlapokat vette, amelyekről te mosolyogtál, és közben arról ábrándoztam, hogy bárcsak olyan lennék én is, mint amilyen te vagy.''
olvass tovább
