Kövess minket Facebookon.
Szentesi Éva
Csak a Puskinban volt hely az új hollywood-i szuperprodukcióra, amit feltétlenül meg akartál nézni a premier napján. Nem szerettem a sci-fit, de beültem veled, mert akkor még azt hittem, szeretnéd, hogy feleségül menjek hozzád.
olvass továbbBrittany Maynard november 2-án bevette az életét kioltó pirulákat az eutanáziát engedélyező Oregon államban. A nő agytumorban, egészen pontosan gliobasztómában szenvedett, és az orvosok hat hónapot jósoltak neki. Úgy döntött, nem kíván szenvedni, és még a betegség elhatalmasodása előtt véget akar vetni az életének, hiszen minden esetében szóba kerülő gyógymódot kipróbáltak, de orvosai szerint nincs lehetősége a gyógyulásra.
olvass tovább
Szentesi Éva
Abban az edényben melegítettem meg a töltött káposztát, aminek többszöri kérésem ellenére sem voltál hajlandó felszerelni a nyelét. Az Ikeában vettük, és tudtad jól, hogy egy nyamvadt csavart nem bírok becsavarni.
olvass tovább
Szentesi Éva
Ültünk a moziban és popcornt ettünk, bár a só már szétmarta a szánkat, de mi nem bírtuk abbahagyni a mesterséges ízfokozókkal agyonnyomott pattogatott kukoricát. Mindig ez volt, ha moziba mentünk, te három tégely sajtszószt is kértél hozzá, meg erőset, imádtad, ha mar az, amit épp eszel.
olvass tovább
Szentesi Éva
A szája kifelé pöndörödött, olyan vékony volt, mint a penge, és fel volt sodorva a kis, izzadt, fekete bajusza alatt. Folyamatosan egy rágón csámcsogott, már csak annyi hiányzott, hogy elkezdje durrogtatni, de ugye azt nem tehette meg, hisz mégiscsak kórházi dolgozó volt.
olvass tovább
Szentesi Éva
Gyula ma korán kelt és én utáltam korán ébredni férfi miatt. Nem főztem neki reggeli kávét, ő még nem értette a hidegségem, hogy miért nem törődöm vele úgy, ahogyan a nők vele általában törődni szoktak. Voltaképpen inkább körülrajongják.
olvass tovább„Hamarabb lesz Amerikának női elnöke, mint színes bőrű!” – üvöltötte Juszti, a véresszájú feminista barátnőm a flancos étterem teraszán. Mindenki minket bámult. „Már megint a Juszti miatt égek.” - gondoltam magamban.
olvass tovább"Ne szivarozz a lakásban, te hülye!" De mire kimondtam, már tudtam, hogy hiába szólok rád, rólad lepereg a felszólító mód, utálod, ha utasítanak. Ezért sem tűrted meg sokáig az alkalmazottként tengetett helyzetedet a Salak és Sugár Kiadónál. Hamar rájöttél, neked könyveket kell írni. Vulgáris és vacak könyveket.
olvass tovább’Alighalk’ fúrás szűrődött le a hatodikról, a lépcsőházi faliújságra kiírták, hogy október 18-áig felújítást végez a fenti iroda, ahol válóperes ügyvédek dolgoznak. Gyakran járnak tehát a házba a válni vágyók, ezt is ma kellett megtudnom, éppen ma, amikor egy éve annak, hogy elhagytál.
olvass továbbMályvaillat volt a télikertben nagyanyámnál a boldog időkben, gyerekkorunkban, amikor együtt babáztunk te meg én. Ettük a kristályt a cukroszsákból, meg loptuk a diót, de az tél végére megavasodott és nem szerettük annyira. Nagyanyám rendre rájött a csínytevésre, ám nem szidott le minket soha. Csak akkor csapott a kezünkre, amikor nyersen tömtük magunkba a tésztát.
olvass továbbIdeért az ősz taknyosan, dideregve, hogy vártam én ezt a ragacsos nyár alatt. De nem a hűvöstől lettem náthás, hanem az allergiától a parlagfű miatt. Tudod, ennek ilyenkor van szezonja, októberre vége lesz – mondják a doktorok, akiknek egyre ritkábban hiszek.
olvass továbbAz a szomorú igazság, hogy mindig rettenetes voltam a férfiakkal. Tudod, nem szerettem őket eléggé, egyiket se, Miklóst is beleszámolva ebbe a díszes sorba. Úgy gondoltam senki se elég jó hozzám, közben ez meg micsoda baromság: én nem voltam magam számára érdemes, mert magamat nem becsültem. (Az ilyen persze csak a végén derül ki, soha nem akkor, amikor okosnak kéne' lenni az adott szituációban.)
olvass továbbÁgyhoz kötve telt a nyár, alig vártam a hőség végét, bár sok vihart kavart az ég idén mifelénk, mégsem tudtam megszeretni, amit ti annyira imádtok a júliusban. Ragacsos, alkoholgőzös nyár, tele szemtelen legyekkel, mindenfele rendetlenség, amoda egy félig kirágott dinnyehajat rúg fel épp a pudli, és gyerekek jöttek vakációra a szomszédba, beleordítottak a fejembe minden reggel.
olvass továbbBedobtalak a kék táskámba az életem mellé, gondoltam magammal viszlek erre a hosszú útra. Túl sokáig kellene nélkülöznöd, csak kiborulnál, úgy, mint a múltkor, amikor azt kértem, soha többé ne beszéljünk.
olvass továbbTudod, Ilonka, az életben kevésszer akadunk szerelmes találkozásra. Kevésszer akad az a lélek, ami úgy vonz minket, mint a mágnes, és újra meg újra benne akarsz feledkezni, vagy azt kívánod, hogy bárcsak el se menne, hanem maradna inkább benned örökre.
olvass továbbTalálkoztunk néhány év után és azt gondoltad, a sebesülések, amiket okoztál, eltűntek rólam nyomtalanul. Butaság volna azt gondolni, hogy a bonyolult és sérülékeny lelki hámról ugyanúgy el lehet tüntetni a hegeket, mint ahogy a köldököm alatt húzódó 22 centis pontos vágást elhalványítja a rózsaaromás Contratubex.
olvass továbbNem volt akkoriban a narancsnak szezonja, így hát csapvizet ittunk reggel, és később is csak nehezen szoktattál rá a frissen nyomott dzsúszra. Emlékszel, milyen hülyén néztem rád, mikor valamelyik hajnalon behoztad a dzsemes toast mellé a kipréselt levet? Röhögtem rajtad, te pedig bámultál, és nem értetted, hogy honnan vettük akkor gyerekkorunkban magunkhoz a vitamint.
olvass továbbDoboltam a padlón a lábammal, érezned kellet volna, hogy megint bolondokat gondolok. Vártuk a telefont az orvostól és te nem értetted, mitől nem vagyok derűs. Akkor még azt hittem, hogy visszajön a rák, neked meg fogalmad nem volt róla az egész betegség alatt, hogy min megyek keresztül. Úgy tettél, mintha influenzás lennék, meg mintha a fejem sem lenne tarkopasz.
olvass továbbVan nekünk együtt boldogságunk, Miklós? Jó lett volna pedig, ha egyszer is eljössz. Vártalak soká, tegnapután is, amikor már biztosra tudtam, hogy nincsen minek várni. Akarom tudni, - mert az ilyet tudni kell a nagy háborúban - hogy leszel-e még nekem? Készítsek-e gyömbéres levest, olyant, amilyent egyedül te szeretsz?
olvass továbbMegint olyan állapotban voltam, amilyenben többé nem akartam lenni. Felmérgeltem magam egy bagatell ügy miatt, pedig tudom, hogy nagy szükség van most a nyugalomra, és hiába beszélt nekem Miklós, hogy rá se hederítsek az ostobákra, csak nem hagyott nyugodni a dolog.
olvass tovább
