Kövess minket Facebookon.
’Alighalk’ fúrás szűrődött le a hatodikról, a lépcsőházi faliújságra kiírták, hogy október 18-áig felújítást végez a fenti iroda, ahol válóperes ügyvédek dolgoznak. Gyakran járnak tehát a házba a válni vágyók, ezt is ma kellett megtudnom, éppen ma, amikor egy éve annak, hogy elhagytál.
olvass továbbMályvaillat volt a télikertben nagyanyámnál a boldog időkben, gyerekkorunkban, amikor együtt babáztunk te meg én. Ettük a kristályt a cukroszsákból, meg loptuk a diót, de az tél végére megavasodott és nem szerettük annyira. Nagyanyám rendre rájött a csínytevésre, ám nem szidott le minket soha. Csak akkor csapott a kezünkre, amikor nyersen tömtük magunkba a tésztát.
olvass továbbIdeért az ősz taknyosan, dideregve, hogy vártam én ezt a ragacsos nyár alatt. De nem a hűvöstől lettem náthás, hanem az allergiától a parlagfű miatt. Tudod, ennek ilyenkor van szezonja, októberre vége lesz – mondják a doktorok, akiknek egyre ritkábban hiszek.
olvass továbbAz a szomorú igazság, hogy mindig rettenetes voltam a férfiakkal. Tudod, nem szerettem őket eléggé, egyiket se, Miklóst is beleszámolva ebbe a díszes sorba. Úgy gondoltam senki se elég jó hozzám, közben ez meg micsoda baromság: én nem voltam magam számára érdemes, mert magamat nem becsültem. (Az ilyen persze csak a végén derül ki, soha nem akkor, amikor okosnak kéne' lenni az adott szituációban.)
olvass továbbÁgyhoz kötve telt a nyár, alig vártam a hőség végét, bár sok vihart kavart az ég idén mifelénk, mégsem tudtam megszeretni, amit ti annyira imádtok a júliusban. Ragacsos, alkoholgőzös nyár, tele szemtelen legyekkel, mindenfele rendetlenség, amoda egy félig kirágott dinnyehajat rúg fel épp a pudli, és gyerekek jöttek vakációra a szomszédba, beleordítottak a fejembe minden reggel.
olvass továbbBedobtalak a kék táskámba az életem mellé, gondoltam magammal viszlek erre a hosszú útra. Túl sokáig kellene nélkülöznöd, csak kiborulnál, úgy, mint a múltkor, amikor azt kértem, soha többé ne beszéljünk.
olvass továbbEzt az őrült játékot hogy lehet imádni, te. Az úri ifjak bolond szél fútta játékát. Egészen szerelmese lettem én is, pedig eleinte hogy utáltam. De ahogy a férjemet, úgy kezdtem előbb megszokni, aztán lassan megszeretni. Úgy habarodtam bele a vitorlavászonba, mint a mező mellett szárított nyári paplanhuzatba a kontyos, ősz nagyanyám.
olvass továbbTudod, Ilonka, az életben kevésszer akadunk szerelmes találkozásra. Kevésszer akad az a lélek, ami úgy vonz minket, mint a mágnes, és újra meg újra benne akarsz feledkezni, vagy azt kívánod, hogy bárcsak el se menne, hanem maradna inkább benned örökre.
olvass továbbTalálkoztunk néhány év után és azt gondoltad, a sebesülések, amiket okoztál, eltűntek rólam nyomtalanul. Butaság volna azt gondolni, hogy a bonyolult és sérülékeny lelki hámról ugyanúgy el lehet tüntetni a hegeket, mint ahogy a köldököm alatt húzódó 22 centis pontos vágást elhalványítja a rózsaaromás Contratubex.
olvass továbbNem volt akkoriban a narancsnak szezonja, így hát csapvizet ittunk reggel, és később is csak nehezen szoktattál rá a frissen nyomott dzsúszra. Emlékszel, milyen hülyén néztem rád, mikor valamelyik hajnalon behoztad a dzsemes toast mellé a kipréselt levet? Röhögtem rajtad, te pedig bámultál, és nem értetted, hogy honnan vettük akkor gyerekkorunkban magunkhoz a vitamint.
olvass továbbDoboltam a padlón a lábammal, érezned kellet volna, hogy megint bolondokat gondolok. Vártuk a telefont az orvostól és te nem értetted, mitől nem vagyok derűs. Akkor még azt hittem, hogy visszajön a rák, neked meg fogalmad nem volt róla az egész betegség alatt, hogy min megyek keresztül. Úgy tettél, mintha influenzás lennék, meg mintha a fejem sem lenne tarkopasz.
olvass továbbVan nekünk együtt boldogságunk, Miklós? Jó lett volna pedig, ha egyszer is eljössz. Vártalak soká, tegnapután is, amikor már biztosra tudtam, hogy nincsen minek várni. Akarom tudni, - mert az ilyet tudni kell a nagy háborúban - hogy leszel-e még nekem? Készítsek-e gyömbéres levest, olyant, amilyent egyedül te szeretsz?
olvass továbbMegint olyan állapotban voltam, amilyenben többé nem akartam lenni. Felmérgeltem magam egy bagatell ügy miatt, pedig tudom, hogy nagy szükség van most a nyugalomra, és hiába beszélt nekem Miklós, hogy rá se hederítsek az ostobákra, csak nem hagyott nyugodni a dolog.
olvass továbbAkartam venni egy fehér blúzt, de nem volt a Metropolisz áruházban, pedig a Metropolisz Áruház a legszebb és a legnagyobb. Te meg hülyének néztél, hogy miért akarok Bécsig menni egy flancos selyemblúzért, és miért gondolom egyáltalán, hogy Bécsben biztosan kapható, ami itthon hiánycikk a Rózsadombon.
olvass továbbOlyan nagyon más ma minden, Miklós. Olyan más ma minden. Mintha nem is ugyanaz az ember szemlélné a világot, hanem valaki más. Mintha egy régi hadvezér bőrébe bújtam volna, aki elfeledte, hogy kell háborúzni.
olvass továbbLemegyünk együtt a Balatonra? Majd postolunk magunkról képet egy vitorlásról. Integetünk és mosolygunk, mintha csak ennyi lenne a világ és más dolgunk nem is volna.
olvass továbbA konyhában álltál, és neked tudnod kellett, hogy megint valami csínyen töröm a fejem, mert mélyen hallgattam és tőlem tényleg nem volt megszokott a nagy csend. Biztos voltál benne, hogy megint rossz fát teszek a tűzre, vagy megsebesítem magam, mint két héttel azelőtt, amikor bevágtam a fejem a szekrény fogójába. Az egészet persze Salira fogtam.
olvass továbbÉjjel olvasok az erkélyen. Te ennek örülsz, én meg örülök annak, hogy van erkélyem, végre. Kipakoltam rá a bútorokat, bentre nem is kell, minek, innentől fogva a késő deres őszig én már mindég csak az erkélyen leszek. Tudod, ide könnyebben jön az ihlet. És ha jön az ihlet, nincs menekülés, előle vétek volna kitérni.
olvass továbbSokat gondolok a pénzre, Anyuka. A pénzre, ami még jobban meghülyíti az amúgy is hülye embert. Én úgy hiszem, a pénzt az emberek jobban szeretik az embernél is. Ezek a gazdagok pedig milyen szegények. Már úgy értem, mint ahogy abban a régi magyar filmben mondják. Annál sokkal több pénzt akarnak, mint amennyit el tudnának költeni.
olvass továbbMilyen nevetségesen kevés dolog marad egy emberből elválás után. Itt ülök a frissiben száradt ruhakupacon, zoknit válogatok, próbálom párosítani őket. Ezt az elfoglaltságot mindenki utálattal végzi. Pedig a zoknik nem tehetnek semmiről, Ilonka.
olvass tovább
