Kövess minket Facebookon.
Minden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
olvass tovább
Vitéz Krisztina
Igen, az örök téma, igen írtam már róla, igen már érezhető úgy, hogy túl csépelt. Pedig létezésünk alapja, mondhatom mindennek az alapja. Ahhoz, hogy igazán szeressük, ahhoz hogy igazán szeressenek, ami szintén lételemünk, ahhoz magunkat maradéktalanul kell szeretnünk. Minden szinten, minden minőségben, feltétel nélkül...
olvass tovább
Varga Maja
Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.
olvass tovább
Török Márti
Számtalan pillanat volt, amikor úgy éreztem, hogy meg akarok felelni a szüleimnek, hogy a legjobbat lássák bennem, ne csak egy gyereket, aki nem gondol semmire, ami a jövőt illeti, a páromnak, hogy egy-egy kósza dicséretet erőszakoljak ki belőle, a testvéreimnek, akik egyetemet végeztek.
olvass tovább
Varga Emese
Volt már olyan, hogy visszatekintettél a múlt egy-egy darabkájára és nem értetted, hogy miért viselkedtél úgy, ahogy? Hogy miért hajtottál fejet olyan dolgok előtt, amik nem szolgálták a fejlődésed, hogy miért mondtál igent, amikor minden porcikád nemet kiáltott? Hogy mégis hol volt a tiszteleted magad iránt?
olvass tovább
Mertain Lilla
Nincs még egy ilyen valaki, mint te, ebben a nagy világban. Különleges és egyedi vagy, aki gyakran elfelejti, mennyire méltó is erre az életre.
olvass tovább
Virág Klaudia
„Úgy érzem megbuktam.” – Ez az a mondat, melyet sokan magunkban rejtegetünk. Aminek tudat alatt hatalmat adtunk és ami miatt egyre jobban szorongó emberekké válunk. Sokszor talán már észre sem vesszük, hogy kifelé is, akarva akaratlanul, erről kommunikálunk. Minden kiáramló tettünkkel, gondolatainkkal, megerősítjük azt a belső frusztráltságunkat, hogy tényleg nem jó az életünk, értéktelenek és áldozatok vagyunk a saját életünkben. És ezzel a kör bezárul, hiszen az vagy, amit elhiszel magadról.
olvass továbbSokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass továbbA hibáink, amikből tanulunk jobb esetben, talán. A hibáink, amik emlékeztetnek arra, hogy mindennek két oldala van. A hibáink, melyek idővel kirakják előttünk kövekkel a helyes utat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Minden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.
olvass tovább
Pilát Gábor
Mikortól önimádat az önszeretet? Az önimádat, mondhatjuk egyenlő a mostanában nagyon divatos kifejezéssel, a nárcizmussal. Az önszeretet az, amire a minőségi túléléshez szükségünk van, ugyanis ha az ember saját magát nem szereti, akkor nem fog tudni szeretetet adni másnak sem, hiszen ami nincs bennünk, azt nem is tudjuk átadni és továbbadni sem.
olvass továbbNincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.
olvass továbbValahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Okos vagyok, edzett vagyok, sosem bántottalak. Miért bántasz engem?
olvass továbbNehéz dolog a 21. században az önelfogadás és az önszeretet. Folyamatosan megpróbálunk másoknak megfelelni, ahelyett, hogy békében lennénk önmagunkkal. Néhány bölcs gondolatot gyűjtöttünk össze, melyek mind rávilágítanak arra, hogy az önelfogadás a kulcs a belső békéhez.
olvass továbbAzt mindannyiunknak már gyerekkorban a fejünkbe vésik, hogy illik másokat tisztelni, és tisztelettudóan bánni velük, azonban arról sajnos sokkal kevesebb szó szokott esni, hogy mennyire fontos az, hogy saját magunkat is tiszteljük. Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass továbbSajnos sokszor mi is elutasítjuk saját magunkat, talán azért, mert hozzá vagyunk szokva, hogy gyakran mások is ezt teszik. De ilyenkor kell, hogy még inkább odafigyeljünk magunkra, és a negatív gondolatok felnagyítása helyett a saját legjobb barátunkká váljunk.
olvass tovább
Varga Emese
Akarsz velem együtt lázadni? Ígérem jó móka lesz, és még károd sem származik majd belőle, sőt csak nyerhetsz vele!
olvass továbbNincs elég jó ok arra, hogy miért tartsd a kapcsolatot egy olyan családtagoddal, akinek jelenléte mérgezően hat rád. A mentális és fizikai jólétednek fontosabbnak kell lennie, mint a velük való toxikus kapcsolat. Ez nyilvánvalóan roppant nehéz, hiszen egyfelől a vér kötelez, azonban az élet túl rövid ahhoz, hogy engedd másoknak, hogy tönkretegyék, még akkor sem ha éppen egy családtagról van szó
olvass továbbNéha elfelejtjük, hogy az önmagunknak adott figyelem éppen olyan prioritás kellene, hogy legyen, mint a másoknak adott figyelmünk. Sokszor olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy szétforgácsolódunk és a végén arra döbbenünk rá, hogy teljesen elvesztettük önmagunkat. Én is megtapasztaltam mindezt, így sorba vettem, hogy mi mindenről feledkeztem meg, amiről nem szabadna...
olvass tovább
