Van, amikor a legegyszerűbb válasz az az, hogy nem vagyunk egymásnak valók
Azt állítják az okos emberek már évezredek óta, hogy a szeretet ott van, ahol otthon érzed magad. Ott vagy biztonságban, ott érzed magad szeretve, ott engeded el magad teljesen, ahol zsigereidben érzed az otthon melegét.
Nagyon sokszor kiborulunk attól, ha valaki nem úgy szeret minket, ahogy mi azt elvárnánk, vagy szerintünk megérdemelnénk. Nagyon sokszor kiborulunk attól, ha a másik nem mutatja ki az érzelmeit, és úgy tűnik, mintha nem is lennének neki. Nagyon sokszor kiborulunk attól, amikor rólunk mondják ezt mások.
Nagyon sok családban megy a sírás, a küzdelem, a kérdőjelek és a bizonytalanság dobálása, hogy mi lenne jobb: elválni, vagy életük végéig párterápiára járni, hátha sikerül egy kicsikét begyógyítani azt, ami elromlott a két ember, a két szülő között. Általában, legtöbbször, a válás megkönnyebbülés lesz, és új lehetőségek tárháza a jövőre nézve. Egy jó döntés. Most törvény írja elő, akár kimondatlanul is, hogy az számít igazi családnak, ami egyben marad(t): ahol megköttetik a házasság, és nem bontják széjjel soha, ahol Nő van és Férfi. Ahol megbocsátás van, bármi is történik, és ebbe a bármibe úgy tűnik, minden belefér.
Ott érzed magad otthon, ahol szeretve érzed magad. Ahol a zsigereidben a megfelelési-kényszer nem fáj, nem magához láncol, hanem motiváló erő, hogy a legjobbat hozd ki magadból, mert érdemes, mert van, aki támogat téged akkor is, ha nem mondja ki sűrűn, csak érzed. Azt állítják az okos emberek, hogy akkor vagy képes önmagadat adni és feloldódni, ha biztonságos környezetben érzed magad.
Magyarországon minden negyedik Nő bántalmazó kapcsolatban él. Olyan kapcsolatban, ahol az anya Nő, az apa pedig Férfi. Olyan világban élünk, ami látványosan szabadabb és nyitottabb abban, hogy úgy éljünk, ahogy nekünk a legjobb. Hogy merjünk kiteljesedni. Hogy merjünk azzá válni, akik ténylegesen vagyunk. Hogy merjünk önmagunk lenni, és vállaljunk mindent, amit érzünk és amit gondolunk. Hogy ne féljünk. Milyen érzések, milyen gondolatok kerítettek hatalmába, miközben ezt a bekezdést olvastad? Mennyire találtad már meg a szenvedélyed, és mennyire engeded meg magadnak, hogy az legyél, aki ténylegesen vagy? Olyan kapcsolatban vagy benne, ahol elfogadnak téged 100%-ban, és te is a másikat?
A társadalom olyan szavakat dobál a levegőben, mint depresszió, önbizalomhiány, szeretetéhség, függetlenség, az elköteleződés hiánya, introvertáltság, hiperaktivitás, nárcizmus, társadalmilag nem elfogadott. Minden emberre találnak egy kifejezést, amivel megmutatják, hogy az az adott személy éppen miért bűnös. Szavakat dobálnak ránk, miközben kifordítják e szavak valódi jelentését, mi pedig csak élünk tovább póker arccal, de közben belénk ívódnak ezek a szavak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez