Vagy elveszel, vagy vége!
Gyakran meglepnek a férfiak. Bár azt hiszem, ebben nincs semmi különös, tekintve, hogy nőként női gondolkodásom van, így a férfiak észjárását nem érthetem. Olykor úgy látom, jobb is ez így, nem kell mindig mindent érteni, elég ha meg tudjuk oldani a dolgokat együtt, és marad egy-két kérdés, ami meglepetést okoz a másik nemmel kapcsolatban.
– Megházasodom – jelentette be egy régi barátom.
– Meglepetten álltam a hír előtt, mert soha nem gondoltam volna, hogy valaha rászánja magát a döntésre. Hosszú évek óta ismertük egymást, jó barátságban voltam a régi barátnőjével, akitől született két közös gyerekük, de házasság nem lett a dologból. Nem házasodós típus – gondoltam magamban – de úgy látszott, mégiscsak meg tudnak változni a dolgok.
– És mi vezetett a döntéshez, hogy végül kimondod a boldogító igent? – érdeklődtem.
– Semmi különös oka nem volt – mondta egykedvűen.
– Akkor? – faggattam tovább.
– Beerősített az ara – fogta rövidre.
– Azaz?
– Már hat éve együtt vagyunk a barátnőmmel, aki az egyik reggel elém állt, és közölte velem, hogy vagy elveszem feleségül, vagy vége a kapcsolatunknak. Én meg elgondolkodtam a kérdésen, mert hozzáteszem, határozott döntés elé, amiben valóban döntést kellett volna hoznom, még egyetlen nő sem állított, és azt mondtam, hogy ha ez a helyzet, akkor elveszem.
– Ennyi volt?
– Ennyi.
– És mi történt ezután?
– A barátnőm elkezdte szervezni az esküvőt, engem meg folyamatosan tájékoztat a részletekről, hogy átbeszélhessük azokat. Olyan lagzit szeretnék, ami boldoggá teszi őt, de azért az én tetszésemet is elnyeri. Szóval egy hét múlva férj leszek.
Úgy tűnik, minden férfit más mondat vezet az oltárhoz, a fenti is egy létező verzió!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez