Ugrás a lap tetejére
Tehetsz bármit, úgyis megcsalnak
2012. június 11.
Mai facebook-világunkban talán a filmnél is gyorsabban, és párhuzamosabban működnek a dolgok, de akkoriban A nő kétszer újdonságként hatott.

Nem mindegy, hogy eléri az ember a metrót vagy sem. A nő kétszer óta ennek különös jelentősége van, és aki képes arra, hogy az élet minden kellemes és kellemetlen dolga ellenére játszva vegye tudomásul a történetét, annak minden egyes mozzanatára érdemes odafigyelnie.

A sztori alapjában nem túl bonyolult, mindössze egy apróságon múlik, legalábbis látszólag, de mégis ugyanoda lyukad ki, hiszen tudjuk, hogy minden ugyanaz másképpen, és senki sem kerülheti el a sorsát, mégis szembenézni a nem várt meglepetéssel, senkinek sem lehet élete legjobb pillanata.

Gwyneth Paltrow hajszíne is elárulja, hogy éppen a gondolati, vagy a realista síkon járunk, de mi van akkor, ha gondolatban szinte mindent előre érzünk, a gyakorlati út meg csak kényelmetlen és unalmas, de mégis mindenképpen kötelező út, amelyet senki sem kerülhet el.

 

 

Akkor már inkább jobb túllenni rajta, hacsak éppen nem az az élet egyik lényege, hogy az úgyis elkerülhetetlen következményeket legalább addig elkerüljük, ameddig lehetőségünk van rá. Persze valójában ez csupán játék az idővel, és az eleve vagy megírt, vagy véletlenszerű életünkkel, mégis mint a példa mutatja, szinte senki sem ússza meg.

 

Persze amolyan gyerekcsíny a pezsgők hazavitele, mégis kapóra jön az egyébként is elégedetlen főnökségnek, akik csak az ürügyet keresik a főhősnő Helen eltávolítására. Egy ilyen apróság is lavinát indíthat el, és aki egy kicsit is mer hallgatni a megérzéseire, az egy bizonyos kor után pontosan tudja, hogy a dolog már akkor megtörténik, amikor csak megjelenik valahol az agy még gondolkodni merő részében.

 

És a baleset éppenolyan valóságosnak hat, mint a gyermek elvesztése, mégis csak a realista szál éli tovább, hogy a végén mégis alkalmat adjon mindenkinek a Monty Python válaszra, legalábbis, hogy ne úgy hangozzék el, ahogyan az a film elején. Ugyanis amikor már egyszer végigjártunk mindent, ami szinte a Pokolig tart, figyelünk, hogy új utakat keressünk.

Aztán mégis vissza-visszatérünk.

És kezdjük elölről.

És nem hisszük el azt, amit pontosan tudunk.

Nagyszerű lélektan és romantika. Kihagyhatatlan.

 

Bokros László

 

Első benyomásom:
megosztom:

 

 

 

  • Helyszínek
  • Ajánlatok

Szólj hozzá a cikkhez

KERESŐ

Kedvenceink
Honlapok, amelyeket mi is szívesen látogatunk