Te melyik emberi-tárgyi csoportba tartozol?
Az egész talán akkor kezdődött, amikor már nem csak élőlények vették körül az embert. Akkor sok minden megváltozott. Az élőlények természetes közege az élő világ volt, a tápláléklánc és az élőhelyek alanyai mind-mind élőlények. De a szerszámok használata, a ruha, mely testük elfedésére szolgált, egy új viszonyt alakított ki. A tárgyakhoz való viszonyukat, minek következtében kialakult a magántulajdon, ami az ősközösség felbomlásához vezetett. Ez óriási változást hozott.
Gyűjtögető I. („ne dobjuk ki, jó lesz valamire”): Strukturált gondolkodású, sokszor nagyon kreatív. Mindenből tud valamit készíteni és semmi nem felesleges számára. Az idő őt igazolja; ő az, akinél mindig van egy darab drót, amikor senki nem talál, és pótolni tudja a polcot a szekrényben. Hajlamos a lomtalanításokkor az utcán lődörögni, nyitott szemmel figyelni, mit hol lelhet fel. De mivel igényes – és más társadalmi réteghez tartozik – nem guberál. Csak figyel. Valószínűleg gondolatban feltaláló, fejben egy valóságos építész, de mindenképp mester. A fenti relációk magabiztosságot kölcsönöz neki, van véleménye, és többnyire meg is van győződve igazáról.
Gyűjtögető II. („Istenem, de rég volt”): Tele vannak a szekrényei, a fiókjai. Két altípus van, az egyik mindig megtalálja, amit keres, pont oda nyúl, ahová kell, ahol a helye van; a másik nem. A másik akkor talál meg valamit, amikor mást keres. Nippek, szobrocskák, rongyikák, terítők, fényképek. Albumban vagy dobozban, ládikában vagy szekrény aljában. A múltnak szorítani kell helyet! Ő az, aki nagyon nehezen költözik el, erős gyökerei vannak, és minél több emléket gyűjt össze, a kötődés annál erősebb. Lehet sokszor beteg, mert gyakorlatilag a múltban él, a jelennel nincs sok kapcsolata. Nehezen dönt, a változásokat pedig szinte mindig elutasítja. Jó kommunikatív képességekkel rendelkezik, amire szüksége is van, hiszen szeret mesélni a múltról, és akkor érzi jól magát, ha ezzel sikert arat. Sok barátja van, de kevés igazi, mert kapcsolataiban is felületes, nem tud lépést tartani az ismerőseinek változásaival. Ő állandó. A konstans. Mindig lehet rá számítani, hiszen mindig éppen ott van, ahol keressük, és persze szívesen segít.
Csingilingi („de édi ez a cucc”): Viszonylag új típus. Trendi. Pontosabban azzá szeretne válni, de inkább csak egy vásári bizsuállvány lesz szegényből. A telefonja tarka-barka /de legalább különleges anyagú/ tokban van, és a végén kis állatka imbolyog. A pénztárcája és a táskája szőrme borítású, vagy ha nem, akkor tíz centinként lógnak rajta rojtok. Természetesen kivétel nélkül minden Csingilingi nő. Két altípust találhatunk itt is. Az egyik kínosan ügyel a színharmóniára, a másiknak nem fontos, tehát sokszor egymást ütő színekbe burkolja magát. Csingilingi hajában is visel valamit, általában csüngő díszt, de ha nem, mert rövid a haja, akkor a szemüvege és a fülbevalója viseli a jegyeket magán. Az utcán minden kirakat mellett lassan kell elhaladnia, mert két funkciós az akció: Először megnézi saját magát, ellenőrzi a csingilingik sziluettjét, és csak később, második észlelésre nézi a kirakat tartalmát. Általában jó kedélyűek, humoruk nem nagyon van, de vevők a viccre. Sokáig és lelkesen tudnak nevetni, kacagni. Érzékeny típus, lelke van, és ez valóban így van. Csingilingisége gyermeki, éretlen énjét tükrözi, bátortalanságát, önbizalomhiányát fedi el a feltűnő holmikkal. Abban reménykedik tudat alatt, hogy így a valóságot nem veszik az emberek észre. Ha elmúlik ez a korszak nála, és visszatér a valóságba, marad a cizellált, érzékeny lélek, igazi nőiesség, valószínűleg sok pasi vágya. (Tudat alatt még ebben a csingilingi korszakban is ezért vonzódnak e típushoz az ellenkező nem képviselői.)
Rontó Pál („én csak….”): Eltörik, leesik, megreped, s ha esetleg ezt túléli, akkor elvész.- Így viselkednek nála a tárgyak. Zavarba jön, őszintén sajnálja a történteket. Általában visszahúzódó, gátlásos férfi, kicsit hajlottan jár, nem használ illatszereket (pedig szüksége lenne rá), fütyül a divatra. Az elektromos berendezésekhez kifejezetten tehetségtelen, nem is mer hozzájuk nyúlni. Eleve a tárgyak számára zavaró tényezői a körülötte lévő világnak. Ő a természet gyermeke. Szellemes, jó humorú, gyakran önironikus, és ha valaki elmegy vele kirándulni, élvezni a természet hangjait és illatait, felejthetetlen élményben lesz része. Szórakoztató, kedves kirándulópartner. Antiurbánus személyisége a természet lágy ölén magabiztossá, lendületessé válik. De visszatérve a városba, mesterséges tárgyak közé, újból Rontó Pál lesz, talán még a kulcsot is beletöri a zárba hazaéréskor…
Rontó Pálné („én ehhez nem értek”): Temperamentuma pont ellenkezője Pálénak. Bár ő is mindent összetör, a videokazettát nem tudja a magnóba behelyezni, a fényképezőgépben exponálatlan marad a film, a számítógépe lefagy, a ketyeréknek letörik a pöcke, majd maga a ketyere is megsemmisül. De ő mindezt mérhetetlen magabiztossággal, sőt gőgös dühhel veszi tudomásul. „Én ehhez nem értek!” „Ez nem az én dolgom!” Ilyesmikkel védekezik. Irányító típus, szeret dirigálni. Nem bírja, ha nincs igaza, ugyan nem harcol az igazáért, hanem inkább veszekszik. Néha hangos, indok nélkül is, nem kerüli a feltűnést, illetve kommunikációja is eléggé feltűnő. Gyakran figyelmetlen, mások irányában is, de magára sem figyel, esetleg ápolatlan lehet, vagy legalábbis annak határán van. (Hiszen a hajszárítója sem biztos, hogy működik.)
Kabalababa („ezt viszem magammal”): Mindig van nála valami. Egy maci vagy kutyus, vagy ha nincs más, egy kultikus tárgy. Számára kultikus. Cipeli, mint egy biztonsági szignált. Örök gyerek. Otthon kényelmes ruhában van, mamuszban vagy tutyiban jár. Jókedvű, jóindulatú, érzékeny. Szobájában minden tárgy valakihez vagy valamilyen nevezetes eseményhez kötődik. Jól érzi magát a tárgyai között, fontosak neki, de nem tűri a zsúfoltságot, hiszen a zsúfoltság káoszt jelent, a káosz pedig megöli a biztonságot. Sokan szeretik és ő is mindenkit szeret. Jó barát, mert őszinte, de sokszor túl érzékeny, hamar megsértődik, vagy „felkapja a vizet” azokon a dolgokon, melyek kizökkentik.
Bölcsész („hol?”): Kevés tárgya van. Nem gyűjtöget, mindent kidob, ami nem kell, illetve el is veszíti, amire nincs szüksége. Viszont annak a kevésnek jelentősége van. Általában kedvenc tolla van, egy szemüvege (maximum plusz egy tartalék), és mindent a praktikum határoz meg. Férjen bele, legyen helye, legyen funkciója, ott legyen, ahol keressük. Ésszerűnek látszik. Rendezgeti a holmijait, hogy helyén legyenek, de mindez látszat. Belül szét van esve. Rengeteg dologra gondol és figyel egyszerre, sokat olvas (a könyvei témák szerint rendezve vannak), hajlamos arra, hogy a jövőnek él, ezért gyakran elveszíti a jelen percet. Szórakozott. Mint ahogy a táskája és tartói is praktikusak, ruházata is az. Legyen konzervatív vagy extravagáns, nincs rajta felesleges cucc. Az idézet mondat: „Hol?” azért jellemző rá, mivel nincs jelentősége a tárgynak magának, ezért valamihez kapcsolni kell. Ha nem lehet máshoz, akkor a helyéhez: A sótartónak az asztalon van a helye, mi értelme a polcra tenni, hiszen mindig használjuk…
Dirty („itt kell lennie valahol”): Gyermekkorában szamárfüles volt a füzete, és sokszor zsírpacás. Felnőtt korára sem múlt el teljesen ez a veszély. Ő az, akire azt mondják, nemtörődöm. Hanyag, öltözködésében slampos, a tárgyak számára a használatukban kimerülnek. Nem figyel, hová teszi le, nem veszi észre az apró, pici titkokat, hogy a hatásfok magasabb legyen: például nem tudja kezelni a megvetemedett ajtókat, nem fordít arra figyelmet, hogy meg lehetne kicsit húzni, tartva nyomni a kilincset, kulcsot finoman fordítani. Ilyen kis dolgokra nem vevő. A tárgyak felé nem fordul empátiával. Nem is tudja, hogy azt is lehet. Az emberek felé? Jobb, ha nem várjuk el, és ha mégis mutat felénk empátiát, akkor megkaptuk a maximumot – tőle.
Gálfi Anikó
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez