Az utóbbi időben fogalmazódott meg az bennem igazán, hogy milyen meghatározó lehet mindannyiunk életében, amikor a számunkra legfontosabb emberek ismernek el minket, vagy örülnek nekünk teljes szívből.

Idővel természetesen elfogadjuk, hogy bizonyos emberek nem érdeklődnek a sikereink, illetve a legjelentősebb mérföldköveink iránt, de mi van akkor, ha például egy családtag, vagy egy jó barát ignorálja teljes mértékben azt, hogy hol tartunk, vagy mit értünk el éppen az életben? Sajnos én magam is megtapasztaltam ezt az érzést, családon belül is, és bevallom, nem kellemes dolog erre ráébredni.

Mert én mindig szívből gratuláltam a másik sikeréhez. Akkor is, ha tudtam, hogy az eredményhez egy száz százalékos, önerőből származó munka járult hozzá, és, akkor is, ha tudtam, hogy a végkifejlet elsősorban a pénznek, vagy más egyéb tényezőnek köszönhetően avanzsált egy magasabb szintre. Mert a gesztus, a jó szándék a lényeg, hogy igen, gondoltam rád, hogy képes vagyok őszintén örülni a másiknak, akkor is, ha ez fordítva már nem valósul meg, és lenyelve ezt rossz érzést, képes vagyok legalább egy „Gratulálok!” sort bepötyögni. Elvégre, ha már itt tartunk, a közösségi platformok sűrűjében nem lehet nem észrevenni a jelentős eseményeket. Legyen az egy új vállalkozás elindítása, egy ballagás, egy diploma megszerzése, vagy egy új munkalehetőség.

Miért is kell ilyenkor megállnunk egy percre, és megvizsgálni a lélektani hátterét alaposan ennek a jelenségnek? Először is el kell fogadnunk: Családon és baráti társaságon belül is előfordulhat, hogy bizonyos személyek olyannyira nem tudják félretenni a saját egójukat, vagy olyannyira küszködnek még számunkra is ismeretlen problémákkal, hogy egyszerűen nem képesek a mi sikereinket elismerni, vagy szimplán figyelembe venni. Talán ezért sem érdemes bosszúságot érezni. Valóban szükséges az önszeretet és elfogadás ahhoz, hogy őszintén tudjuk kifejezni az örömünket a másik iránt. 

• elfogadás gratuláció lélekhangok önismeret öröm

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!