Szeretői kapcsolatok
Sokszor elgondolkoztam már a férfi-nő kapcsolatokon. Miért imádjuk az elérhetetlent, és miért nem elégszünk meg azzal, amink éppen van? Vajon mindannyian genetikailag arra vagyunk kódolva, hogy azt kívánjuk, ami nem lehet a miénk? Bár, ha jobban belegondolunk Éva is belekóstolt a tiltott gyümölcsbe.
Azt hiszem sokan voltak (vannak) már olyan helyzetben, amikor egy viszonyban találták magukat. Egy olyan viszonyban, ahol vagy Ő volt a 3. szereplő, vagy csak szimplán Ő volt a nem felvállalt személy. Perverz és többnyire fájdalommal teli kapcsolatok ezek, még ha az elején nem is tudjuk, de bizony borsos árat fogunk fizetni az édesnek hitt eltöltött percekért. Egyébként nem igazán szeretem a 3. személy kifejezést, mert gyakran láthatjuk, hogy valójában egy szerelmi háromszögben már rég nem a legutóbb belépett játékos a harmadik a kapcsolatban. Sokszor ezek a kapcsolatok már olyannyira haldokolnak, hogy tulajdonképpen a kezdőpartnerek egyike a 3. szereplő. Szégyen vagy nem… Én azt mondom most is, ne ítélkezz senki felett. Soha nem tudhatod, Te mikor kerülsz hasonló vagy még talán számodra elítélendőbb helyzetbe.
Szóval, van a vad… akit meglátsz és tudod, hogy kell. Nem nézel se Istent, se embert… egyszerűen érzed a tested minden rezdülésével, hogy kell és meg kell szerezned. Általában így indul. A vad belemegy, elindul a játék… Titkok, hazugságok, félelem, izgalom, vágyak, remények. Ezek azok az érzelmek, amiket ezer százalék, hogy nem kerülsz el ilyenkor. Remegett már a gyomrod így? Érezted már, hogy szétfeszít belülről az érzés? Az az igazság, hogy mindannyian állatias ösztönök szerint működünk. Hazudhatunk magunknak, de ez a kegyetlen igazság.
Ilyenkor mondják azt az okosok, hogy persze vágyod a titkosat, az elérhetetlent, mert ott tűz van és felejthetetlen élmények. De azért ez szerintem nem ilyen egyértelmű és nem is ennyire egyszerű. Belépnek az érzelmek, belépnek a gondolatok. Bekúsznak a bőröd alá. De telik az idő és előbb-utóbb valamelyik szereplő kap egy bazi nagy pofont. Na, ott jön a felismerés! Tulajdonképpen minden szereplő sérül ebben bizonyos mértékben. De akkor kérdezem én, ha tudjuk a forgatókönyvet - mert tudjuk, ne hazudj magadnak - akkor miért megyünk mégis bele? Azért, mert az ösztön sokkal erősebb a racionalitásnál. Mert az elején még élvezed, hogy egy eldugott pubban fröccsöztök, hajnalban miközben szól a zene halkan, a félhomályban és elvesztek. Amikor még nincsenek elvárások, amikor még tudod, hogy keresni fog, és látni akar téged. Aztán ahogy szépen lassan belebonyolódtok, kezdetét veszi az aggodalom, hogy akar-e még, hogy vajon jobb vagyok-e a másiknál, képes-e felvállalni az érzéseit irántam? Ezt követi a vádaskodás, a kérdőre vonás. Holott pontosan jól tudod, hogy ehhez nincs jogod. És, hogy mi a vége? Ülsz a parkban és nézed a párokat, nézed a nyugalmat és rájössz, hogy valamit elrontottál.
De tanuld meg, hogy sosem történik semmi ok nélkül. Mindenki céllal van benne az életünkben, még akkor is, ha fájdalmat okoz az érzés, ami vele jár. Emlékezz, hogy volt, amikor a boldogsággal kapcsoltad össze ezeket a személyeket. Ez a fejlődés. Megtanulni értékelni a rosszat is és hálásnak lenni a jó percekért. Emlékezz, vond le belőle a konzekvenciákat, és engedd el a rossz érzéseket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez