Szeptember
Ezekben a napokban aligha történnek különös dolgok, csupán hivatalosan is vége a nyárnak. Eltelt megint egy vérbő, tüzes évszak és nem tudtam meg semmi újat a világról.
Szerelem nélkül továbbra sem tudok élni, rövid időszakokra valahogy aztán hozzászokatja magát az ember. Esténként hosszasan tanakodom a harisnyán, végül mégis meztelen lábakkal indulok neki az éjjeli tíz foknak. Reggelenként újra teát iszom a habos jegeskávé helyett. A süteményt leváltom almára. Szomorú könyveket olvasok és elpakolom a vízparton összefröcskölt, vaskos magazinokat. Néma a telefon, a lányok egyszerre elmaradnak. Talán öregszem is: tegnap elgondolkodtam azon, hogy örökbe fogadok egy kutyát.
Ezek a napok mégis különösnek bizonyulnak. Az értelmező szótárak a szerelem jelentését egy bekezdésben kezdik magyarázni a varázslatéval. A nő és férfi párharca még mindig reménytelen. Addig viccelek a harisnyával, amíg szeptember végére csak elkapom a jó öreg náthát. Na tessék, ihatom a teát literszámra! Se cukor, se fagyi, se hab, csak méz és citrom! A süteményekről, míg élek, képtelen leszek lemondani. Az almát nagyon szeretem: illatos pitébe sütve. A szomorú könyvekben azt olvasom, nők között nincs barátság. Bell hiába találta fel hát a telefont? A kutyáról forgatott gondolataimat végleg elvetem. Úgy döntöttem, nem öregszem meg soha.
Szentesi Évi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez