Van egy doboz, megtelve mindenfélével. Azt felrakom egy polcra. Nem dobom ki, mert úgy érzem, hogy ennek a doboznak a tartalma formált olyanná, aki lettem. Ebbe benne van a sok átélt vidám emlék, a gondok szülte félelmek és viták, a kezdet és a vég. Ezek maradnak a részeim. Velük együtt, de mégis nélkülük lépek át az új életem kapuján. Hibáztam és hibáztál. Formálódtam és formálódtál. Két új ember ölelte már egymást, akik más vágyakkal éltek, amelyek feloldhatatlan vitákat hoztak létre. És hogy mit hoz a jövő, nem tudhatom, de minden egyes napban keresem a csodákat.

Te mondtad, hogy Monty Python intelme vezessen az utamon, mely szerint „Mindig nézd az élet napos oldalát.” Képzeld, így nézem a világot, a napos oldalát, és kiszűrök minden alattomos semmiséget. Mert fontos vagyok önmagamnak és sok-sok embernek, és csodálkozom a tetteiden, amelyeket nem értek, mert ezek számomra idegenek tőled. Mert azt mondtad azon a márciusi napon, amikor még mindig becézve szóltál hozzám, hogy mindig fontos leszek a számodra, most mégis fájdalmat okozol.

Csakis az számít, ami odabent van, a lényünkben, a szívünkben, minden más egy különös világ hordaléka.

Várom a ma és a holnap csodáját, és nem felejtem a tegnapét. Lassan véget ér a kegyetlen kakasviadal, és megérkeznek a pillangók, amelyek szárnycsapásai új értelmet adnak a napoknak. Több szó már nem is esik rólad. Lezárult egy fejezet, és elkezdődött egy új.

• érzések lélekhangok szakítás új kezdet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!