Pusztító szívfájdalom
Mi valóban egy test és egy lélek vagyunk? Ez egy magasztos állapot, amelyet áldás és átok követ. Minden nap harcolunk egymással, és egymásért, miközben minden érzését megéljük a másiknak. Nincsen hideg állapot, csak a forrót és a meleget ismerjük. Nem értjük a kihűlt kapcsolatokat, mert mi az extázis őrült szellemét fogadtuk magunkhoz.
Mi valóban egy test és egy lélek vagyunk? Miközben egymásért teszünk erőfeszítéseket, valójában önmagunkat védjük, hiszen az érzéseink azt búgják a fülünkbe, hogy nem élhetünk a másik nélkül. Hogy miféle szerelem ez, azt megfejteni csak az embert teremtő hatalmasság tudná. Vagy talán még ő sem. Furcsa rejtély lehet ez az égben élő angyalok számára is. Egy titokzatos kincs, amelyet az ember birtokol. Vagy éppen az égiektől lepottyant kristálytiszta boldogság, amelyet az ember képtelen az uralma alá vonni.
Elképzelhető, hogy minden ember hordozza magában a féktelen szerelem génjeit, amely szenvedélyre lobbantja a lelket. Mindegy is honnét származik az igaz szerelem, az egy test és egy lélek vagyunk érzés. A lényegét éppen az érthetetlensége adja, a kézzel nem fogható legfőbb mozgatórugója. De mi történik, ha egyszer csak véget ér a végeszakadhatatlannak hitt őrületes, veszedelmes, és mégis a legmámorosabb szerelem? Hányan dobták el a nem múló szívfájdalom nevében az életüket? Hányan hívták vendégül a halált, mert nem érezték már az életet semminek? És mi értelme volt? Talán a gyötrelem, egy szerencsés fordulattal még nagyobb boldogsághoz vezet. Nem hihetjük, hogy modernkori Rómeót és Júliát játszva találhatjuk meg a megoldást.
A szerelem egy egészen más világot hivatott a szemünk elénk tárni. Amelyben minden szín intenzívebb, amelyben minden szó tartalmasabb, és minden érzés erőteljesebb. És amelyben a legszürkébbé, a legsivárabbá, és a legélettelenebbé tud válni a világ. Élet és pusztulás. Ez a szerelem. A legélesebb kontrasztot képes a szívnek megmutatni. És bár egy testnek és egy léleknek érezzük magunkat, attól még nem vagyunk egy test és egy lélek. Részei vagyunk a másiknak, egy bűvös szállal kapcsol össze minket az élet. És ezt a kapcsot, ha elszakítják, nem az éltető levegőtől fosztanak meg. A szívünk meghasad, de nem porlad el. Az embernek képesnek kell lennie legyőzni a hitvány megoldást, hátat fordítani a halál hívogató szavának, és vigaszt lelnie az élet csodáiban.
A szerelem vége nem az élet végét jelenti. Az életünk egy szakaszának a befejezése, de semmiképpen nem lehet pont az életünk történetének a végén.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez