Őszinteség, időzítés
Minden ember top három pozitív tulajdonság közé sorolja az őszinteséget. Még egy állásinterjún is kihangsúlyozzuk, hogy nekünk bizony fő erényünk az őszinteség! Amikor nagy, magasröptű beszélgetéseket folytatunk, és azt hangoztatjuk. hogy minden emberi kapcsolat alapja az őszinteség. Egy igazi barát mindig őszinte! Egy párkapcsolatban őszintének kell lenni… satöbbi, satöbbi.
De vajon a túlzott őszinteség tényleg pozitív visszhangot ad? Mert gondoljunk csak bele, mindamellett hogy számtalan kegyes hazugságot ejtünk el arról, hogy éppen jó-e a barátnőnk legfrissebben beszerzett ruhája. Vagy amikor azt mondjuk szeretkezés után, hogy igen ez maga volt a mennyország, miközben a csúcsoknak a közelében sem jártunk.
Vajon, ha őszintén közölnénk ezekre a tényekre a választ, akkor is jó színben látnának? Nem bántanánk meg senkit? Nem okoznánk maradandó sérülést valaki lelkében? Vagy mindez hidegen kellene, hogy hagyjon minket és akkor is a másik képébe vágni a többnyire konkrét véleményünket?
Vegyük csak az érzelmeket. Mi van akkor, ha egyszer csak véletlen egy komolyabb telefonbeszélgetés közepette, kipattan belőled néhány olyan szó vagy érzelmi monológ, aminek sem a helye, sem az ideje nem jött el? Akkor a vonal túlsó végén lévő nem fog megtorpanni? Nem húzza be a kéziféket? Ki tudja megmondani, hogy egyáltalán mikor helyes és mikor nem helyes az őszinteség. Egy első randin szabad-e beszélni arról, ami a kevésbé szebbik része az életünknek? Vagy ez már megint egy olyan kör, amit inkább apró vagy kevésbé apró hazugságokkal és csúsztatásokkal oldunk meg? Kegyetlenség kimondani, de bizony az őszinteség vele járója az, hogy kevés ember fog megérteni és még annál is kevesebb fogja értékelni eme csodálatos tulajdonságodat. Persze ettől függetlenül, mi jó érzésűek, rendületlenül hiszünk abban, hogy őszintének kell lenni. Pontosabban, ha hisszük, ha nem, akkor is azok vagyunk. Ennek gyakran meg is van az eredménye.
Hihetetlen, de igaz, hogy az őszinteség első sorban önmagunknál kezdődik. Ha mélyen magadba nézel, akkor mit felelnél arra a kérdésre, hogy vajon Te őszinte vagy saját magadhoz? Soha nem füllentesz és nem csapod be önmagadat? Pedig itt az ideje annak, hogy találkozz a legszigorúbb és legkeményebb ellenfeleddel… Önmagaddal! Ha ezt legyűröd, ugrásszerűen veszed majd a mások általi akadályokat. Nehéz kérdés eldönteni mi a jobb, kimondani, megtenni vagy elhallgatni és időzíteni taktikusan. Elég kínos, de az az igazság, hogy az őszinteség ama ritka tulajdonságok közé tartozik, amellyel csak igen kevés ember rendelkezik. Persze az is lehet, hogy ezt is tanulni kell. Tanulni és tökéletesen párosítani az időzítés nagymesterével.
Egy szó, mint száz… Keményen meg kell dolgoznunk a magunk őszinteségért. S inkább ne kérkedjünk azzal, ami még csak kiforróban van. Persze vannak olyan szerencsések, akik már profi módon űzik ezt a remek őszinteség-időzítés egyveleget. De egy dolgot tartsunk szem előtt, és ez nem más, mint hogy akkor tudjuk megélni az igazi érzéseket, gondolatokat, ha azt úgy a maga nyers mivoltában készen tálaljuk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez