Önbecsülés és kakaós csiga
Nincs ugyan gyerekem, de bízom benne, hogy egyszer lesz, s már most komoly figyelemmel kísérem a barátnőim gyereknevelési módszereit, és igyekszem a lehető legtöbbet tanulni belőlük. Már csak azért is, mert gyakran megesik, hogy a látottak-hallottak nem csak leendő gyerekemnek jönnek majd jól, hanem nekem is…
Tegnap az iskolából hazamenet vettem a gyerekemnek fánkot, magamnak pedig egy kakaóscsigát, meséli az egyik barátnőm. Szokásomtól eltérően először nem a külsejét ettem meg és hagytam a végére a belsejét, a kakaóscsiga legfinomabb részét, hanem rögtön a belsejével kezdtem, aztán pedig, mivel a külsejét valójában sosem szerettem, azt kidobtam. Nézett a gyerekem, ahogy most te – nevet. Elmagyarázom, hogy miért így jártam el – mondja. Szeretném, ha a gyerekem nem azt tanulná meg, amit én tanultam meg otthon – persze azok más idők voltak – hogy ennyi jár, hogy akkor vagy rendes ember, ha ahhoz nyúlsz először, még egy kakaós csiga esetében is, amit nem kedvelsz: a külsejéhez. Az, hogy a belsejét megehesd pedig már jutalmat kell, hogy jelentsen az életedben. Persze alapvetően megengedheted magadnak akár azt is, hogy csak a belsejét edd meg, de mégsem teszed… A szüleink, nagyszüleink még abban az időben nőttek fel, amikor ilyesmi szóba sem jöhetett, nagy volt a szegénység, a nagyszüleink háború idején is éltek, de nem hiszem, hogy az ő szemléletüket kellene tovább adnunk a gyerekeinknek, sokat változott azóta a világ!
Azt hogy mit eszel meg egy kakaós csigából, a legjobb részével kezded, vagy tartogatod, hogy majd jutalom lesz – nagymétékben tükrözi az ember önértékelését. Azt, hogy mennyire tartja magát jónak, mire tartja magát érdemesnek. Nem szeretném azt megtanítani a gyerekemnek, hogy félni kell az életben, hogy a jó dolgokat tartogatni kell, hogy az nem jár, hogy szegények vagyunk és egy ilyen apró dolog már jutalmat jelent az életben. Persze ez egyáltalán nem könnyű dolog, mert nem szeretnék szegénységtudatot ültetni a gyerekembe, szeretném, ha optimista lenne, ha bízna az életben, és azt gondolná magáról, hogy ő egy jó ember és jár neki a jó, és hogy ez természetes. De azt is tudom, hogy az életben még egy kakaós csigának is értéke van, azért is meg kell dolgozni, reggel fel kell kelni és el kell végezni a munkát. Szóval nehéz dolog megtalálni a módját annak, hogy az ember megfelelő önértékelést tanítson a gyerekének. Hogy tudatosítsa benne, hogy becsüljön meg mindent, amit az élettől kap, de azt is, hogy értékes és érdemes a jóra, szóval hogy egyszerre két dolgot vegyen figyelembe, még ha ezt egyszerre nehéz is felfogni!
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez