Olykor közbeszól a sors
Annyi terve van az embernek, s mindehhez sok esetben még ereje, akarata és kitartása is. De ott a sors, ami oly sokszor közbeszól. Legyünk bár készen a világmegváltásra, vagy egy egyszerű projekt véghezvitelére, ha nem úgy van megírva, ha nem megfelelő az időzítés, vagy egyszerűen csak nem dolgunk megtenni ezt vagy azt, a siker bizony kétséges.
Sokat gondolkodom mostanában a sorson, s ahányszor előkerül a téma, a kérdés, amely megszüli, mindig ugyanaz: ha megteszek mindent, amit csak lehet, ha keményen dolgozom, majd’ belefeszülök, és minden feltételt megteremtek, miért nem jön össze, miért nem sikerül valami úgy, ahogy elterveztem? Állok a helyzet előtt, és nem értem: talán egy Woody Allen-filmbe kerültem?
- Összeesküvést szimatolok – mondja a barátnőm – mert amik veled történnek teljesen értehetetlenek.
Nem hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy nem így van. Talán egyszerűen csak tudomásul kell venni, hogy nem irányíthatjuk mindig a sorsunkat, előfordul, hogy az élet közbeszól. Mert lehet, hogy pl. van pénzünk utazásra, ki is jelöljük a célállomást, álmaink szállodája is rendelkezésünkre áll, de mintha minden összeesküdne ellenünk. Már lefoglalnánk az utat, mikor kiderül, hogy a kiszemelt szálloda a nyaralás teljes ideje alatt tele van, mi már nem tudunk ott megszállni. A kibérelni kívánt autó hirtelen eltűnik a katalógusból, a helyen, ahol soha nem esik az eső, és nem fordul elő semmilyen katasztrófa, most mégis gond adódik. S mikor már meghoznánk vagy egy tucatnyi kompromisszumot, mert mindenáron szeretnénk elutazni valahova a télen, hirtelen lebetegszünk, s az orvos semmi esetre sem ajánlja, hogy ilyen állapotban útra keljünk.
De ugyanígy elkerülhet minket egy olyan munka, amelyre mi vagyunk a legalkalmasabbak, egy autó- vagy lakásvásárlás, egy munka elkészülte. Hányszor jár az ember úgy, hogy túlhajtja magát, hogy a munka időben – vagy ha lehet még korábban – elkészüljön, s csak nem jön össze a határidő! Mert mindenki más mintha következetesen késne, csúszna, lebetegedne, elutazna, elfelejtené, hirtelen fontosabb munkája akadna, vagy valami más, lehetetlennél is lehetetlenebb dologgal hozakodna elő. Az ember dühösen, csalódottan, tehetetlenül és kiszolgáltatottan elengedi az erőlködést. Beletörődik, hogy mindennek megvan a maga ideje, hogy minden akkor készül el, amikor el kell készülnie, hogy csak az történik meg, aminek meg kell történnie, s hogy bár az élet tervei legtöbbször egybeesnek a mieinkkel, még sem minden esetben találkoznak az elképzelések. Ilyenkor – legalábbis a magam részéről úgy gondolom – hogy egyetlen dologban dönthetünk: hogyan éljük meg azt, amin nem tudunk változtatni. Tovább erőlködünk, hogy véghez vigyük a lehetetlent, vagy megpróbáljuk meglátni a dolog előnyös oldalát, legalább egy jó tapasztalat erejéig.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez