Nincs étel nélküle
A középkorban az európai ember inkább húst fogyasztott, mint zöldséget, és a húsos étkek erőteljes fűszerezést igényeltek. Ekkor alakultak ki az ún. gyógyfűkertek. Az orvostudomány fejlődése egy időre háttérbe szorította a gyógynövények fontosságát és ismeretét, sokáig egyszerű fűszernövényként tekintettek rájuk. Ma ismét reneszánszukat élik a gyógyító növények. A köményt már az újkőkorban használták, ma a jellegzetes, erős fűszernövényt többnyire a káposztás, karfiolos ételek készítésénél vesszük elő, hiszen hatóanyagai könnyítik a nehéz étkek emésztését, de az igazán finom pörkölt ízharmóniájában is megtalálja helyét. Az erős paprika kitűnő fájdalomcsillapító, bedörzsölve jól alkalmazható reumás panaszok esetén, de narancsbőr ellen is bevethető erős vérbőségokozó hatása miatt. Belsőleg fertőtlenít, oldja a nyákot, köptet, orrot tisztít, megelőzi az influenzát és elűzi a torokfájást. A cayenne bors neve csalóka, ez ugyanis a chilipaprika egyik őrleménye. Rendszeresen fogyasztva, serkenti az emésztést. Egyes források szerint a piramisok építői fejadagukban minden nap találtak fokhagymát, hogy megőrizzék erőnlétüket. Egyes virágok szintén ehetőek, nemcsak teában fogyaszthatjod őket, hanem ételeid ízesítői is lehetnek. A hibiszkusz például köhögéscsillapító, míg az illatos ibolya az álmatlanság kitűnő ellenszere. A világ legdrágább fűszere a sáfrány, ami a nősziromfélék családjába tartozó egyes fajok bibéje. A mindössze kéthetes virágzási idő alatt takarítják be és szárítják az egész éves készletet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez