Nem voltam tisztességes
Gyakran előfordul, hogy halálosan meg vagyunk győződve a magunk igazáról. Szépnek és tisztességesnek látjuk magunkat, erényesnek a tetteinket, őszintének az érzéseinket és helyesnek a gondolatainkat. Aztán az élet jó esetben úgy hozza, hogy tükröt mutat, s benne olyasmit, amivel nem szívesen szembesülünk, de ideális esetben felülbíráljuk magunkat, és megállapítjuk, hogy tévedtünk.
Egy ismerősöm mesélte az alábbi történetet: - Tudod jól, hogy szexuálisan független nőnek tartom magam, ami azt jelenti, hogy általában van szeretőm, ennek persze megvan az oka, de most nem is ez a lényeg. Eddig mindig azt gondoltam magamról, hogy én egy száz százalékban tisztességes szerető vagyok. Elmondom a feltételeket, megegyezünk abban, hogy ez mindkettőnknek megfelel, semmi szerelem, semmi érzelem, nincs barátkozás, csak szex van, aztán mindig döbbenten állok a tény előtt, hogy a másik idővel többet szeretne. Nem értem az egészet! Megállapodtunk, hogy ő sem akar párkapcsolatot, bonyodalmakat az életébe, csak szexet, akkor meg miért nyafog! Aztán nemrég egy barátnőm sírva panaszkodott nekem. Találkozott valakivel, megállapodtak, hogy csak testi kapcsolatról lesz szó, semmi több, semmi összebújós tévézés, mozizás, vagy bármilyen, párkapcsolatra utaló program, ennek ellenére szomorúan nyugtázta, hogy tényleg csak az lett belőle. Ült velem szemben, és sírt. A csalódottságtól, a szerelmi bánattól, és még sok minden mástól. S akkor egy pillanat alatt megértettem, hogy én éppolyan felelőtlen, önző és tisztességtelen vagyok, mint az a férfi, akivel ő ugyanúgy megállapodott a csak szexre kellesz kapcsolatban. Megláttam magam annak a másiknak a szemén keresztül. Végre megértettem, miért nem tudtak tovább folytatódni ezek a kapcsolataim, miért lett szomorúan vége mindegyiknek. Megláttam hogy ugyan szeretőnek szerződtünk, mégis más kapcsolatot alakítottam ki, még ha tudat alatt is tettem. Mert igenis erőfeszítéseket tettem azért, hogy a másik megszeressen. Vicces voltam, kedves, figyelmes és odaadó. Az a pár óra, amit együtt töltöttünk, csodás volt mindkettőnk számára testileg és lelkileg. Ha nem is tudatosan, de létrehoztam egyfajta kötődést, aminek természetes következménye volt, hogy a másik egyre közelebb kerül hozzám, hogy többet szeretett volna abból, amit együtt megéltünk. Hogy úgy érezte, itt többről van szó. Mert igenis tettem érte, hogy többről legyen szó. Alakítottam, tereltem a kapcsolatot! Azt akartam, hogy szeressenek engem, hogy szeressenek együtt lenni velem, hogy akarjanak együtt lenni velem, minél többet, amennyit csak lehet.
Aztán a végén felháborodtam: "Csak szex! Ez volt a megállapodás. Nekem nem kell több belőled. Hallom a szavaidat, de nem értem. Ha nem tudsz a megállapodásunknak megfelelően viselkedni, sajnos el kell, hogy engedjelek. Nem szeretlek. Csak szex volt."
Nem voltam tisztességes…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez