Nem vihetlek a hátamon Téged is

Nem attól leszek jó barát, jó testvér, jó szerető vagy jó társ, mert az orrod alá dörgölőm, hogy nekem milyen jól megy, aztán elvárom tőled ugyanezt. Persze ezt mind virágok közé szeretetbe csomagolva, mert egyébként jó szándékból teszem, mégsem helyesen. Semmit nem segítek neked ezzel. Csak lejjebb löklek. Ha elvesztem a hitem és tovább állok, azzal az utolsó létrát is elveszem a kezed ügyéből. Ha megharagszom rád, és elkönyvellek kis embernek, én is veszítek, én magam is kisemberré válok. Ilyenkor az utolsó kötél is elszakad. 

Olyan útra lépsz most, ha végre meg mered lépni, amin egyedül kell menned, amiben nem segíthetek. És minden, amivel azt hiszem, hogy segítek, csak hátráltat téged. Látom ezt, és remélem te is meglátod. Neked adom a türelmem, a bizalmam, és a hitem. Mert hiszem, hogy az az ember vagy, akinek én már régóta látlak. Teret adok neked, hogy nőhess. Időt, az önismeretedre. Alkalmat és esélyt, a próbálkozásaidra. Mindezt miért? Hogy egy szép napon sétálhassunk együtt.

• életszemlélet érzések lélekhangok

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!