Mindannyian meg vagyunk akadva valahol. Ebben nincsen semmi szégyellnivaló és nem is kell letagadni. A felnőttség és a felelősségvállalás pont arról, szól, hogy erre rá merek nézni, felismerem és változtatok rajta. Még az sem baj, ha ez nem elsőre sikerül….

Sőt, általában sokadjára tudjuk megtenni, lépésekben, mert az egó énvédő mechanizmusai nagyon erősek és sokszor visszarántanak az önhazugságba. Kivetítünk, hárítunk, tagadunk, menekülünk az igazság elől. Amikor már nagyon fáj, akkor elkezdünk kompenzálni ezerrel. Abban a hiedelemben élünk, ha elég sokszor bizonygatunk valamit, akkor talán sikerül megtévesztenünk a világot. Ha pedig a világ elhiszi rólam, hogy olyan vagyok, amilyen pedig nem vagyok, akkor talán valami mágikus módon majd olyan is leszek….

Elég nyakatekert logika és valljuk be őszintén a legkevésbé sem működik. A hozzám hasonló kompenzálókat talán sikerül megvezetnem, de mindenki másnak pont a fene nagy bizonygatástól lóg ki a lóláb. Ha valami úgy van, akkor azt minek folyton nagy nyilvánosság előtt bizonygatni? A legfájdalmasabb az egészben viszont az, hogy a kompenzálással nem oldódik meg semmi, a tagadással, elfojtással csak a szőnyeg alá söpörjük a problémákat, amik ezáltal nem tűnnek el, sőt! Ha sokáig és makacsul nem figyelünk rájuk, akkor a lélek helyett a test kezd jelezni: és megszületik a betegség. Könyvtárnyi irodalma van már annak, hogy hogyan függ össze test és lélek sőt ,manapság már a neuropeptidek felfedezése óta azt is tudjuk, hogy a lelkiállapotunk kémiai változásokat idéz elő a testünkben.

A legdöbbenetesebb azonban az, hogy az elfojtásaink, szorongásaink többsége voltaképpen milyen könnyen kezelhető lenne, ha hajlandóak lennénk nem letagadni őket, hanem bátran szembenézni velük. Lehet, hogy az önmagunkról alkotott kikozmetikázott képünk összetörik, de egy jóval hitelesebb, érettebb, tiszteletre méltóbb könnyedebb és kiegyensúlyozottabb személyiségünk lesz, ha nem abba öljük az értékes életenergiánkat, hogy tettessünk.

Igazából nem a világot csapjuk be, hanem magunkat....a világ nagy része - tetszik nem tetszik - vastagon tesz rá, hogy kik vagyunk, mert ők is magukkal vannak elfoglalva. De miért akarjuk másnak tettetni magunkat, mint akik valójában vagyunk?

• lélekhangok önbecsapás önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!