Lépnél, hiszen egyre tisztábban látod a helyzetet, de mintha veled együtt kezdené hallani a belső hangodat. Elindítja a már jól ismert játszmáit, hirtelen ismét ő lesz az elveszett kisfiú, aki – most már csak szeretne – HŐS lenni, és pontosan tudja, hogy te újra és újra megfogod menteni.

Bár minden fejezetet jól ismersz már, annyira elbizonytalanított amikor uralkodása alatt voltál, hogy önmagad is megkérdőjelezed.

Beülsz ugyan arra az előadásra. Lehet, hogy a színházterem más lesz, még az is megeshet, hogy a szereplők cserélődnek, de a forgatókönyv ugyan az. Beülsz, mert – már gyerekkorodtól kezdve – vetítik, vannak benne rendkívül jó jelenetek, és hát ugye a jól ismert darab nem okozhat meglepetést. Tudod, mire számíts, és tulajdonképpen az érzelmi hullámvasút sem olyan rémisztő, amit újra és újra megélsz a darab alatt, hisz kiskorodban is jártál vidámparkba..

Aztán, a színdarab sokadik vetítése után elhalkul a vissza tapsolás, már nem a páholyba veszed a jegyet. Néhanap kijössz az előadás felénél, hiszen már úgyis annyiszor láttad, sőt, kifelé menet talán megnézed más darabok plakátjait is, hátha valami jobban felkelti az érdeklődésed. Észreveszed, hogy tulajdonképpen nem is a gyerekkordban megszokott előadások tetszenek a legjobban. Még az is lehet, hogy nem is szereted a színházat, hiszen rádöbbensz, hogy az olvasás mennyivel fejlesztőbb..

És ekkor rájössz: Csak rajtad áll, mire váltasz jegyet. A döntés mindig is a te kezedben van. Te döntesz, mikor és melyik irányba indulsz.

• mérgező emberek toxikus kapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!