Megfelelő elvárások kellenek egy kapcsolatba
Időnek kell eltelnie ahhoz is, hogy az ember jól tudja magát érezni egy kapcsolatban. Ez alatt azt értem, hogy noha olyan embert választunk magunk mellé, akit szeretünk, aki fontos nekünk, akivel úgy tervezzük, le tudjuk élni az életünket, az is fontos, hogy az ember megtanuljon kommunikálni, megértse, hogy a férfi másképp gondolkodik a világról, másképp kezel egy kapcsolatot, más módon adja elő a problémáit, és más dolgokhoz ért.
Egy éve költöztem el az előző páromtól. Szerencsére nagyon jó viszonyban váltunk el, így a mai napig számíthatunk egymásra. Nemrég felszaladtam hozzá, kölcsönkértem tőle egy filmet, és ha már ott voltam, megittam nála egy kávét. Döbbenten vettem észre, hogy nem tudja, hogy iszom a kávét! Vagyis tudja: úgy nagyjából. Míg együtt éltünk, gyakran főzött nekem kávét reggelente, s akkor is gyakran vitatkoztunk, mert azt szerette volna, ha úgy iszom, keserűn, mint ő. Aztán ahogy a beszélgetésünket figyeltem, arra is rájöttem, hogy rengeteg más dologra sem emlékszik. Sőt! Talán soha nem is volt tisztában velük, egyszerűen csak nem tűnt fel az együttélés alatt, hogy azok a dolgok, amelyek nekem fontosak, azért működnek az életünkben, mert én odafigyelek rájuk, időt és energiát fektetek abba, hogy ne felejtsük el az évfordulókat, hogy a lakás fel legyen díszítve ünnepekkor, hogy minden úgynevezett háttérmunka kész legyen, s a saját igényeimre is én ügyeltem, mint például a megfelelő kávé, a kedvenc sütim, vagy gyümölcsöm legyen otthon, s a párom ne felejtse el mindezt megvenni, ha jön hazafelé. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a felesleges és értelmetlen elvárásainkkal is tönkre tudjuk tenni a kapcsolatainkat. A boldogság megélésének képességéhez az is hozzátartozik, hogy tisztában vagyunk vele, mit várhatunk el a másiktól, és mit nem. Hogy nem terheljük a másikat olyasmivel, ami felesleges, ami nem a másik nemnek való.
Persze, lehet, hogy épp olyan emberrel kötjük össze az életünket, akinek az átlagnál több érzéke van az együttéléshez, romantikusabb, figyelmesebb, de nem a szeretet hiányának jele egy férfinál, ha éppen nem ilyen. Ha egyszerűen csak olyan, mint egy férfi. Tanítani kell neki a dolgokat, mert a férfiúi lét, amely alapvetően az anyagi javakért való megküzdésről szól, nem arra való, hogy otthon, a mi értelmetlen elvárásainknak is megfeleljen. Hogy kiidegeljük, számára értelmezhetetlen kérésekkel forduljunk felé, hogy jelentéktelen dolgokkal zaklassuk, és arra kényszerítsük, hogy úgy gondolkodjon, mint egy nő. Nem oldunk meg semmit az értelmetlen elvárásokkal, csupán magunk alatt vágjuk a fát.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez