Megéri eldobni több együtt töltött évet? - A barátságok dinamikája
Mi van akkor, ha ez a biztonsági széfünk, aki szintén emberből van, valamilyen etikai okból megbukik? Mi fog történni velünk, aki minden titkát egy lélek állapotára, megítélésére és jóindulatára bízza? Mivé leszünk, ha a barátunk elárul minket?
Számtalanszor álltam értetlenül egy megszakadt barátság előtt. Egyes emberek valamilyen oknál fogva képesek a saját büszkeségük vagy fájdalmuk miatt sutba dobni egy több éves barátságot, ahelyett, hogy átküzdenék magukat a nehézségeken, vagy őszintén beszélgetnének egymással, inkább háborúba és játszmába kezdenek, hogy magukat szebbnek, jobbnak vagy sikeresebbnek tüntessék fel a másiknál. Miért van a barátságok egy részében versengés? Ha én őszintén és feltétel nélkül adom a szívem, a szeretetem, a figyelmem, az elérhetőségemet a nap 24 órájában, aki ha kell ásót ragad, velem együtt utál és szeret bármit, amit megnevezek, vagy éppen tükröt tart és beolvas nekem, ezzel rávilágítva a hibáimra, és ösztönöz arra, hogy jobb legyek akkor miért kap gellert az egész? Miért vagyunk képesek annyira megőrjíteni egymást, hogy a végén ott állunk a romok felett, és elsétálunk egymás mellett, mint két idegen? Megéri beáldozni a barátságunkat?
Több hosszú barátságom veszett a múltba. Ami maradt belőle az pár ajándék, fényképek, emlékképek. Maradt belőle a tapasztalásom, ami szerint megtanultam, hogy hogyan bánjak jobban a barátaimmal, és mit hibázok, amikor barátokkal vagyok. Megtanultam, hogy hiába kerülünk össze emberekkel és vesszük természetesnek azt, hogy mindig ott lesznek, egyszer majd kinyílik az ajtó, kilép rajta a másik és mi pedig rácsapjuk az ajtót és ülni fogunk egyedül a sötétben. Kétségekkel, hogy kiszakadt egy rész belőlünk. Míg a párkapcsolati válságokon túllendülünk, van rá bejáratott módszerünk, hogy előbb-vagy utóbb újra bízzunk a szerelemben, addig a barátság egyszer használatos dolog, ha eltörik a magja, az egymásba vetett bizalom, akkor nem lesz újrahasznosítható, dobhatjuk az egészet a kukába. Ha a barátunk kilép az életünkből, vele mennek a félelmeink, reményeink, emlékeink, és viszi tovább a lelkünk egy részét magával.
Mindazt, amit közösen átéltünk. Sokszor égetőbb lyukat hagy maga után, mint egy pasi vagy egy csaj. Mert a barátság szent szövetség – azért kötöttük egymás közt, hogy segítsünk a bajban, felemeljük egymást a fénybe, tartsuk egymásban a lelket, és ragaszkodjunk ahhoz, hogy van kinek elmondani azt is, ami a legkínosabb, mert tudjuk, titkaink biztonságban vannak náluk. Becsüljük meg egymást, szánjunk egymásra minőségi figyelmet, és jól fontoljuk meg, kivel kezdünk barátságot. Mert az igaz barát egy életre szól. Míg a rosszul megválasztott barát egy életet vehet ki belőlünk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez