2012. január 11.
Kortalan remekművek, amelyek segítenek egy szomorú világban. John Steinbeck: Egerek és emberek
Teljesen mindegy, hogy életünk melyik korszakában járunk, a világnak persze nem, talán ott máskor és másképpen működik a papír meg a tinta. Válságban automatikusan az Érik a gyümölcs, de valamiért az Egerek és emberek mindig ugyanúgy. És nem a folyamatos szorongásos szomorúság miatt. Nem is az odabent rejlő tragikum miatt. Hanem az ember miatt.
Az ember talán a legfontosabb tény.
A könyv és a film egyaránt napokra elhallgattatja azokat, akik képesek még odafigyelni arra, hogy mit is veszthetünk, ha elhagyjuk azt, amiért embernek teremtettek minket. A tökéletes vonalvezetés kérdés sem lehet, a történetről is felesleges bármit írni, hiszen tökéletes dolgokról általában csak magának magyaráz az olvasó, vagy éppen a kritikus.
Amiről mesélnek nekünk, az mindennél fontosabb.
Hogy a szeretet is lehet gyilkos, hogy a barátság is ölhet, hogy mindez így képez egyfajta első érthetetlen védelmet, az olyan lecke, amelyet talán évszázadok alatt sem képes befogadni a világ. Illetve talán éppen ez a feladatunk, hogy megértsük, szinte mindenért mi vagyunk a felelősek.
Munkát kereső szerencsétlenek, tele szeretettel.
Pokoli befejezés, még akkor is szeretet alapon.
Mégis valamiért nagyon is ideillik a mai világunkba, ahol a bizonytalanság lassan, de mégis biztosan veri szét a bevehetetlennek hitt bástyákat, és úgy töri össze az addig tökéletesnek tűnő harmóniát, mintha homokból lenne, mintha csak a mi illúziónk építette volna kőből.
Lennie (John Malkovich) jelkép.
Bármennyire is érthetetlen, de a szeretet jelképe.
A mi világunk jelképe, aki képtelen elengedni mindazt, amit egyszer megszerzett.
Mindezt jóindulatból.
Ettől paradox minden.
És ezért kell újra és újra elolvasni és megnézni.
Érdemes.
Bokros László
