Jogod van a boldogsághoz!
Állok a sorban a közértben, s akarva-akaratlan hallgatom mások beszélgetéseit. Két nő értetlenkedését, hogy miért nem akar valaki harmadik együttélni, kapcsolatban maradni valakivel, csak azért, mert az nem jó neki. Hát nem leélték mások is így az életüket? Hát azt hiszi, hogy mással vagy egyedül majd jobb lesz?
– Igen! – gondolom magamban, s rögtön drukkolni kezdek az ismeretlennek. Mert lehet, hogy sokan leélik az életüket rossz kapcsolatban – természetesen joguk van hozzá és senkinek nem tartoznak elszámolással, hogy miért teszik – az embernek, még ha ritkán gondolkodunk is el rajta, jogában áll boldognak lenni! Jogában áll elgondolkodni az életén, értékelni azt, s ha úgy látja, hogy az nem jó neki, úgy dönteni, hogy talál megoldást arra, hogy máshogy éljen!
Emlékszem egyszer egy önismereti kurzuson az előadó a boldog élet feltételeiről beszélt én meg mint az őrült, akivel épp a világ nagy titkát osztják meg, jegyzeteltem, amit még soha az előtt nem hallottam: az érdekérvényesítő jogaimat! Mikor eldöntöttem, hogy ma erről fogok írni, újra eszembe jutott a kurzus, a jegyzeteim, s mivel nem tudtam pontosan felidézni magamban, hogy miről is volt szó, átkutattam a pincében az összes jegyzetem, mire megtaláltam!
Mikor végigolvastam a listát, a hideg futkosott rajtam. Még ma is, még most is, ennyi évvel a kurzus után elcsodálkoztam azon, hogy mennyi mindenhez joga van az embernek, amire soha nem gondol. Aztán kitört belőlem az öröm, az ujjongás, hogy micsoda lehetőségek birtokában vagyok nap mint nap, amire soha nem gondolok, s mint aki megnyerte a lottó ötöst, egész nap fülig érő szájjal jártam-keltem nagy boldogságban!
A nap végére az értetlenkedő hölgyekkel is megértőbb tudtam lenni. Nehéz elfogadni azt, hogy ami olyan sok generáción keresztül természetes volt, itt és most megváltoztatható. Hogy sok olyan esetben is dönthetünk, amiben előttünk mások esetleg nem tették. S hogy vannak úgynevezett érdekérvényesítő jogaink, s hogy jogunkban áll érvényesíteni, vagy ha épp úgy döntünk, nem érvényesíteni azokat. Talán csak az a fontos, hogy elgondolkodjunk rajtuk, és azon, hogy mit akarunk, és hogy mit nem…
Érdekérvényesítő jogok:
Tisztelettel és méltósággal bánjanak velem.
Kifejezhessem érzéseimet és véleményemet.
Meghallgassanak és komolyan vegyenek.
Megítélhessem saját szükségleteimet, felállíthassam saját fontossági sorrendemet, és meghozhassam saját döntésemet.
Bűntudat nélkül mondhassak NEM-et.
Változhassak.
Kérhessem azt, amit akarok, amire szükségem van, megadva a jogot a másiknak, hogy kérésemre nemet mondjon.
Informált lehessek.
Önálló lehessek.
Rendelkezhessek saját tulajdonom, testem, időm stb. fölött, úgy, hogy azzal nem sértem mások jogát.
Jogom van hibázni.
Jogom van sikeresnek lenni.
Jogom van jól érezni magam.
Jogom van a pihenésre és az egyedüllétre.
Jogom van jobbá válni, még ha ily módon le is hagyok másokat.
Jogom van úgy dönteni, hogy nem érvényesítem az érdekeimet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez