In memoriam Alfred Hitchcock
118 éve született a huszadik század filmművészetének egyik legjelentősebb rendezője, Alfred Hitchcock. Remekműveiről bizonyára már mindenki hallott, ám a thriller mesterének különc személyisége éppolyan érdekes volt.
Alfred Joseph Hitchcock 1899. augusztus 13-án született Londonban, ír katolikus családban. Karrierjét műszaki rajzolóként kezdte, majd némafilmek inzertjeit (vagyis feliratait) rajzolta a Famous Players-Lasky amerikai cég londoni stúdiójában. Innen jutott egyre feljebb: hamarosan rendezőasszisztens lett, ami tulajdonképpen az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette. A cég hamarosan kivonult a városból, a megüresedett stúdiót pedig egy fiatal producer, Michael Balcon vette meg, aki támogatta Hitchcock munkásságát. Első filmjét, a Tizenhármas számot 1922-ben kezdte forgatni, de sohasem fejezte be. Első önállóan jegyzett, kész (néma)filmje, a Gyönyörök kertje pedig csak 1925-ben készült el. Következő alkotása, a Hegyi sas elveszett, de saját elmondása szerint örült neki, mert borzalmasan sikerült. Ezután forgatta az első valódi „Hitchcock-filmet”, A titokzatos lakó című thrillert. Ebben már munkásságának számos jellegzetessége fellelhető, itt kezdte el alkalmazni a storyboardot, és még jó pár trükköt. Például üvegpadlót használt, hogy az alsó lakásból filmezhesse a színész lépéseit. Kevesen tudják, de az első brit hangosfilmet is ő készítette: az 1929-es Zsarolás eredetileg néma lett volna, de végül utólag szinkronizáltatta és hangos részeket vett fel a kész anyaghoz.
25 filmet rendezett Angliában, a ’30-as évek végén pedig David O. Selznick producer hívására Hollywoodba költözött. Hitchcock első amerikai filmje a Manderley-ház asszonya volt, melyet Oscar-díjjal jutalmaztak – bár maga a rendező csak a saját akarata ellenére „rákényszerített" alkotásnak tekintette. A '40-es évektől kezdve viszont ismét visszatérhetett két kedvenc műfajához, a kémtörténethez és a thrillerhez. Innentől kezdve igazi legendákkal dolgozott. Az Elbűvölve című, pszichoanalízisről szóló film álomjeleneteit maga Salvador Dali tervezte, a Forgószél című alkotás pedig két kedvenc színésze, Cary Grant és Ingrid Bergman főszereplésével készült. Az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra volt az első filmje, amiben Grace Kellyvel dolgozhatott együtt. Ebből az időszakból származnak legismertebbek és legjobb filmjei. Többek között a Hátsó ablak, a Szédülés, a Psycho és a Madarak váltak igazi klasszikussá. Művei a félelem és a fantázia sajátos egyvelegét alkotják. Szeretett kísérletezni, de mindig törekedett a tökéletességre. A Psycho híres zuhanyjelenetét például 7 napon keresztül forgatták és 70 különböző kameraállást alkalmaztak.
További érdekesség, hogy Hitchcock szülőhazájában forgatott filmjeiben döntőrészt barna hajú színésznők szerepeltek, míg az USA-ban készültekben már szőkékkel dolgozott. A gyönyörű nők ellenére azonban végig hű maradt feleségéhez, Alma Reville-hez. 1926-ban házasodtak össze, két évvel később pedig megszületett egyetlen gyermekük, Patricia, aki több filmjében is szerepelt. Noha Hitchcockot ötvenéves munkássága alatt mindvégig a legjelentősebbek között tartották számon, mégsem nyerte el a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Amikor karrierje vége felé nekiítélték a tiszteletbeli életmű-Oscart, mindössze ennyit mondott: „Köszönöm”. Ezt talán a világ legrövidebb köszönőbeszéde, amit valaha mondtak. Persze szülőhazájában nem feledkeztek meg róla: 1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte. A rövid éjszaka című filmjét sajnos már nem tudta befejezni. Alfred Hitchcock 1980. április 18-án hunyt el 81 évesen. Pályafutása kultikus és egyedülálló a filmművészet történelmében, filmjei pedig sosem mennek ki a divatból. Nyugodjék békében!
Helle Robertina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez