Hogyan válasszuk a megfelelő embert?

Természetesen nem hiszem, hogy be lehet az embereket kategorizálni és sémákat írni rájuk, de vannak bizonyos közös jellemzők, amik alapján csoportosítani próbáljuk a fejünkben a randi partnereket. Első típusunkat nevezzük a rendeseknek, bizonyára megjelent egy kép az olvasók fejében. A megbízható, kiszámítható jelölt, akit haza mernénk vinni a szüleinkhez a gyerekkorunktól megkopott piros huzatú kanapéra teát szürcsölgetni és családi albumokat nézegetni. Akiben bízhatunk, hogy nem tűnik el, aki péntek esténként elvisz moziba, aki reggel kávét csinál és esténként jó éjszakát üzenetet küld. Aki emlékszik a szülinapunkra, a szemünk színére, a kis bolondos szokásainkra. Aki elnézi, ha tévedünk, szeret azokon a napokon is, amikor mi magunkat nem. Ismerős kép? A másik típusunk a fantáziát izgató kalandor, akitől felforr a vérünk, akinél el se hisszük, hogy egyáltalán észrevett, akitől kivételesnek érezzük magunk, ha üzenetet kapunk vagy figyelmet. Aki nem emlékszik, hogy melyik nap mit csinálunk, de ezt persze elnézzük, mert hát olyan elfoglalt. Akivel minden nap egy utazás, akinek igéző a tekintete és izzik minden porcikánk, ha megérezzük az illatát, akinek jelenléténél axonjaink minden rostja kétségbeesve, jelzés befogadására készen állva nyújtózik és vár. Izgalmas, idegborzoló, lenyűgöző és ami a legfontosabb, ideiglenes.

Melyiket érdemes választani? Létezhet vajon a kettő kombinációja? Én úgy érzem sokan fáradtak vagyunk az utóbbi kategóriához, nincs energiánk egyszerűen a sakkjátszmákhoz és túlgondolásokhoz. Szépen lassan a folyamatos arcra esésekkel letörték a bizalmat és a reményt. Már állandó jelleggel előjön a szkepticizmus, hogy vajon ez most ismét átverés lesz-e, vajon hol bújik ki a farba, hiszen már mindig meg kell játszanunk, hogy nem érdekel, hátha így talán végül kevésbé sérülünk a végén. Ilyenkor jön be az, hogy megállapodunk valami olyasmivel, ami ugyan nem igazán villanyoz fel, de legalább biztos nem esik bántódásunk. Ez szintén ugyanolyan kártékony az emberi lélekre, mert a biztonsági játékos lét nem vezet lelki kielégüléshez, ami egyébként a másik fél irányába se fair, hiszen megfosztjuk őt egy olyan embertől, aki szívvel-lélekkel csodálhatná. Úgy gondolom a kettő ötvözetét érdemes keresni, mert igenis létezik! Szeretnék bízni benne. Ne viseljünk el kevesebbet annál, mint amit szeretnénk! Mindent megérdemeltek, amire vágytok, mert egytől egyig, férfiak és nők, fiúk és lányok, mind fantasztikusak vagytok és egyediek, egyszeriek és megismételhetetlenek!

Ne hagyjátok, hogy eltiporjanak, ne fogadjátok el azt, ha valaki ghostingol, nem tisztel, nem figyel rátok, csak azt lehet megtenni veletek, amit engedtek, hogy megtegyenek. Húzzatok meg a határokat, ne féljetek azt mondani, hogy ezt már nem! Nem maradtok egyedül, csak, mert nem hagyjátok, hogy valaki keresztül gázoljon rajtatok. Igenis létezik a számotokra tökéletes kombó csak az a kérdés: Vagytok-e elég bátrak hinni benne?

• ismerkedés párkapcsolat pártalálás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Sápi Nikoletta

Mindig is az írás volt az, amivel igazán ki tudtam fejezni ami foglalkoztat, amiben az igazi szabadságom megtaláltam. Mindig ott volt nekem, mint egy megbízható barát, ha összecsaptak fejemben gondolataim és érzéseim viharának hullámai. Írásaim által szeretnék hangja lenni azoknak, akik úgy érzik nem mondhatják ki, ami nyomja a szívük, amivel könnyíthetek terhükön, ami által megértésre találnak, hogy tudják, nincsenek egyedül, hogy én lehessek az a barát, ami számomra az írás volt.