Hogyan mondjam el neked?
Kényes témához szeretnénk nyúlni. Gyakori dilemma bölcsődébe, óvodába járó gyermekek nevelői, pedagógusai milyen kompetenciával rendelkeznek és a gyermek fejlődésével kapcsolatos megfigyeléseiket hogyan, mi módon oszthatják meg a szülőkkel. Cikkünk nem szeretne általánosítani, tisztában vagyunk azzal, hogy minden intézményben lelkiismeretes és szakmailag tisztességes munka folyik. Mégis, néhány – talán kirívó – eset kapcsán érdemes tisztázni, mit és hogyan kell, hogyan lehet megosztani a szülőkkel, illetve a szülőknek milyen lehetőségeik vannak, ha jelez a pedagógus.
Tekintettel arra, hogy a kora gyermekkori intervenció korosztályáról van szó, az úgynevezett rizikócsecsemők és eltérő fejlődésű gyermekek kiszűrése elsődlegesen az egészségügy területéhez tartozik. A szülésznő, a gyerekorvos, a védőnő ismeri fel legkorábban a tipikustól való eltérést, s ha valóban baj van, a korai fejlesztés megkezdődik. Enyhébb fejlődési eltérések, egyéni specifikumok sok esetben a fejlődés adott szintjén válnak láthatóvá, érzékelhetővé. Ekkor lesz szerepe a szociális- és oktatás területnek. Bölcsődében és óvodában a kicsik sokszor másképp viselkednek a közösség hatására, mint otthon. Mivel a csecsemő- és kisgyermeknevelő elsődlegesen tiszteletben tartja a családban nevelést, fontos, hogy az általa észlelt problémát ne mint egyértelmű kinyilatkoztatást tegye ismertté a szülőkkel való beszélgetés során, hanem körüljárva a kérdést, bizonyos szempontokat mindig tartson szem előtt.
- A nevelő, a pedagógus soha nem diagnosztizál.
- A tüneteket mindig adott körülmények között kell kezelni.
- A szülő nem pedagógus, hanem szerető anya, apa, nem javítani való készüléket bízott ránk, hanem élete értelmét.
- A nevelő-, pedagógiai vélemény két fontos pillére a tárgyszerűség (következtetések nélküli tényközlés, ami megfigyeléseken alapul) és a szeretet (tisztelet)
Még hosszan sorolhatnánk szakmai és etikai szempontokat, de inkább egy követhető technikára, eljárásra szeretnénk felhívni a figyelmet. A modern pedagógia, és korunk elvárásai lehetővé teszik, hogy egyre több platformon találkozhassunk a szülőkkel. Szülőklubok, családi napok, nyitott foglalkozások és egyéb rendezvények adnak arra lehetőséget, hogy kötetlenül beszélgethessünk egymással. Itt megtehetjük, hogy közösen veszünk észre (vetetünk észre) szülőkkel olyan jeleket a gyermeken, amikkel foglalkozni kell. A mód barátságos, humánus, azt közvetíti, hogy a pedagógusnak a gyerek és a család is fontos. Kiderülhet, hogy tévedtünk, mert bizonyos körülmények között nem tapasztaljuk, amit egyébként igen, illetve a szülő is szembesülhet azzal, hogy tud más magatartást is mutatni gyermeke. Az ilyen szituációk nyertes-nyertes szituációk. Sokkal hatékonyabb és hosszabb távon tervezhető folyamatokat biztosít, mint egy ex katedra kijelentés, vagy egy traumatizáló írásos vélemény.
Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus, pszichopedagógus
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez