Ha túl görcsösen vágyunk rá
Pokoli érzés, igen. De hogy mit tud az a bizonyos új szereplő? Semmivel sem többet, ő csupán csak könnyeden ment bele az érzésbe. Nem akart görcsösen megfelelni. Nem akart rögtön az elején elvárásokat beletenni. Nem akart senkit falhoz állítani. Sem a férfit, sem önmagát. Nehéz dolog szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem kellünk valakinek, de ha megértjük, hogy bizony ez sem szólt kevesebbről, mint hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat, akkor könnyebb lesz a továbblépés. Ugyanis a kulcs ebben van.
Azért akarunk olyannyira megfelelni a másiknak, görcsösen megfeszülve, mert nem hiszünk abban, hogy érdekesek, izgalmasak és jók lehetünk önmagunkat adva. A saját önszeretetünk hiánya generál egy olyan helyzetet, ahonnan gyakorlatilag csak vesztes érzésekkel távozhatunk. Pedig valójában ebben a szituációban senki sem győz vagy veszít, az érzés mégis rossz és gyomorszorító lesz. Hiszen már az érzés sincs meg, és a másik sincs meg, de a csalódottság marad. És persze az önvád...
Ehelyett azonban elég megértenünk azt, hogy ha szeretettel, tisztelettel állunk saját magunkhoz, akkor igenis rászolgálunk arra, hogy a másik is hasonlóképp érezzen. Senki sem fog önmagunknál jobban szeretni minket. A férfi érzi, ha a nő békében van önmagával, ahogyan a nő is megérzi egy férfi biztonságát. És nincs is ennél többre szükség valójában.
További írások itt!
Instagram ITT
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez