Ha a legjobb barátnőddel csalnak meg
Hűség, barátság, megcsalás, őszinteség. Nagy szavak, amelyekkel nagyon könnyen dobálózunk, mi emberek. Mindig is azt tartottam jónak, ha valaki ezeket nem mondja, hanem mutatja. Szerintem ez az, amit elfelejtenek sokan. Mondani bárkinek, tényleg bármit lehet, ígérni és elhinni is. De tanúbizonyságot tenni egészen más. Sokkal értékesebb.
Amikor egy párkapcsolatban vagyunk, normális keretek között az egészséges féltékenység belefér. Persze sok kapcsolat ennél messzebb megy, és párok képesek, úgy együtt lenni, hogy megfojtják egymást a féltékenységi rohamokkal, vagy a birtoklási vággyal. Holott mindannyian tudjuk, hogy ha valamit szorítasz, az annál inkább kicsúszik a kezeid közül. Amit pedig a barátságról tudni érdemes, az nagyban hasonlít egy párkapcsolat alapköveire. Szeretet, tisztelet, őszinteség, hűség és persze egy abszolút alapdolog, nem vetünk szemet a barátunk partnerére. Persze normál esetben ez nem is fordulna elő, csakhogy irigy világban élünk, és ahogy azt látjuk, hogy másnak jobb, rögtön felüti fejét egy afféle állatias ösztön. Hogy nekünk is kell. El akarjuk venni…
Ilyen lenne az emberi lény állatias oldala?
Durva dolog a megcsalás, mondja a társadalmi norma. Ha valaki hűtlenkedik, arra rögtön rányomják a képzeletbeli skarlátbetűt. Én alapvetően itt is abban hiszek, hogy tény, nagyon nem okos döntés félrelépni, de az éremnek mindig két oldala van és érdemes mögé nézni, hogy mi miért történik. Viszont számomra az sokkal durvább tény, amikor a két, hozzád legközelebb álló ember, adott esetben a legjobb barátnőd és a partnered összefekszik. Na, ez tényleg durva.
Ilyenkor egy olyan katartikus helyzet alakul ki, amikor egyszerre veszíted el azt a két személyt, akikben a legjobban bíztál. Megborul a barátsággal kapcsolatos elképzelésed, és minden nagy ígéret, nagy szó odavész. A párkapcsolatról alkotott véleményed szintén átesik egy vérátömlesztésen és a hited teljesen odalesz. Senki sem szeretné lelki szemei előtt azt látni, ahogyan a barátnője éppen a saját szerelmével hentereg. Sajnos azonban tetszik vagy sem, a történelem során előfordult már nem egy ilyen eset. Jobb esetben csak hallottunk róla, rosszabb esetben át is éltük. Remélem, utóbbiból vannak kevesebben.
Nehéz megmondani, hogy ilyen esetben ki a hibás. Kire lehet ráhúzni a vizes lepedőt, de azt hiszem nem is ezen kell elkezdeni töprengeni, ha ebben a borzalmas szituációban találjuk magunkat. Azzal teszünk ilyenkor a legjobbat magunknak, ha megpróbálunk elszakadni ettől a két személytől, legalábbis addig, amíg fel nem tudjuk dolgozni a történteket. Mert sajnos ez egy komoly traum. Újra kell építeni az embernek saját magában, a barátságban és a párkapcsolatban való bizalmát. Amíg erre nem képes, addig nem lépett tovább. Talán itt is az a legfontosabb, hogy ne engedjünk a fellépő múltbeli érzéseknek.
Természetesen ki kell adnunk magunkból a fájdalmat. Ki így, ki úgy teszi meg, de végeredményben meg kell tanulnunk ezt elengedni és bízni újra. Mert ha nem sikerül megtennünk magunkért, akkor a jövőben újra és újra ez a lidércnyomás fog bennünket kísérteni. Annyit pedig, hidd el, egyik fél sem ér, azok után, hogy ezt megtették veled.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez