Görcsös rohanás vagy meghitt ünnepvárás?
Advent: a szokásosnál is elviselhetetlenebb dugó a városban, koccanások, gyalogosgázolások, őrület a parkolóházakban, idegesen rohangáló emberek a buszon, a metrón és a villamoson, no pláne a bevásárlóközpontokban; boltba be, boltból ki, te fellöksz, én fellöklek; vajon kell-e a gyereknek a tizedik ajándék, vagy meglenne nélküle; és még a családot is meg kell etetni; ez akciós, ajj, el ne fogyjon, most kell megvenni, akkor is, ha nincs elég pénz, mert van gyorshitel; a fagyasztó tele, de mi van, ha nem lesz elég az étel; kellene egy új fagyasztó is.. Elég!
Amióta meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, olyan, mintha elgurult volna a gyógyszer. A keresztény kultúrkörben a lelki ráhangolódás időszaka, az eljövetelre való meghitt várakozás ma modernkori őrült várakozás a karácsonyi teljes testi-lelki kiégésre. Függetlenül attól, hogy valaki hívő, vallását gyakorló hithű keresztény, vagy pedig ateista, az adventi időszakban az idővel és a pénzzel való versenyfutás helyett ideje lenne végre lecsendesedni, kicsit befelé fordulni és békével ráhangolódni az ünnepre.
Fogyasztói társadalmunkban, ha nem vagyunk észnél, halálra vagyunk ítélve. A hiperszupermarketekbe belépve az arcodba tolnak mindent, amitől igazán szép lehet a karácsony. A szomszéd is megvette, én sem maradhatok le. Hatfogásos menüktől roskadozó asztalok, csillogó tisztaság a lakásban, konyhában; ünnepi fények és dekoráció, ajándékhegyek és békés, kellemes ünnepek. Ez az egész csak mese. Ha csak nem vagy abban a szerencsés helyzetben, hogy nem dolgozol, vagy pedig munkahelyeden kiveheted az egész decembert, miközben rengeteg pénz csordogál így is, úgy is a zsebedbe, teljes képtelenség, hogy a te karácsonyod is olyan legyen, mint a reklámokban vagy filmekben. Mert ha látszólag minden olyan idilli, mint a képernyőn, akkor a tested-lelked a végkimerüléstől szenved; ha pedig lélekben vagy jelen, akkor valamely külsőségről kell lemondanod érte.
Én eldöntöttem, hogy idén nem engedek a külső nyomásnak és inkább szeretettel, békével várom az ünnepet. Természetesen lesz díszítés, halászlé és aprósütemény; tisztaság lesz és szépen becsomagolt ajándékok a fa alatt, de minden csak módjával mindenféle megfelelési kényszertől mentesen. Megfogadtam, hogy az ajándékok nagy részét a pláza helyett idén online áruházakból rendelem, igyekszem észben tartani a kevesebb több elvét; a karácsonyi menüt időben összeírom, a szupermarketet szigorúan csak késő este látogatom. A töménytelen mennyiségű csomagolóanyag-vásárlás helyett megnézem, hogy otthon mi van készleten, és csak azt veszem meg, ami igazán szükséges. Idén elfogadom mások segítségét és korán kezdem a nagytakarítást, és azokat a teendőket hagyom utoljára, amik igazán lényegesek. Nem foglalkozom vele, hogy a konyha az egész napos sütés-főzéstől nem úgy ragyog, mint a bemutatótermekben, és csökkentem az ételmennyiséget okulva abból, hogy az elmúlt években túl sok maradék a kukában végezte. Ezúttal nem akarok versenybe szállni az év háziasszonya címért, helyette kipihent, nyugodt és kiegyensúlyozott leszek, és tökéletes helyett meleg, idilli otthont teremtek tele közös, családi élménnyel, mézeskalácssütéssel, gyertyákkal és halk karácsonyi zenével.
Az adventi időszakban az embereket figyelve egyre inkább úgy érzem, hogy a mai világban különösen fontos, hogy ne tartsunk a tömeggel. Vegyük ezt szó szerint, vagy képletesen. A kapkodás és sodródás helyett állj meg te is egy pillanatra és figyeld meg az embereket. Mérlegelj, állítsd fel a fontossági sorrendet és merj lemondani a lista alján kullogókról. A bevásárlóközpontokban való dulakodás helyett próbálj több időt tölteni a szeretteiddel, hogy az idei karácsony az együtt töltött pillanatokról, az élményekről és a szeretetről szóljon. Mert hidd el, minden más lényegtelen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez