Forradalom a párkapcsolatokban

Szerintem ez zajlik. Most még nagyon harcos, sok a fegyver, sokat sérülünk és nem is tudjuk mi az, ami történik.

A történelmünk során vissza-visszatérő ritmus, hogy valami elmegy a végpontig és ott robbanást okoz. Ezért születnek forradalmak, mert egy állapot tarthatatlanná vált. Többnyire ezek fizikai szinten nyilvánulnak meg, amikor már annyi a kérdés, de nem jön rá válasz, hogy pusztítani kell az újraépüléshez.

Forradalom a párkapcsolatokban - KERESD A NŐT - Lélekhangok - lélekhangok, párkapcsolat,

Azt látom, hogy ez zajlik a párkapcsolatokban is.

Az, ami nagyon hosszú időn át gyakorlatban működő minta volt, elkezdett felrobbanni, pusztulni. Ebben a nagy káoszban aztán lett egy mély elidegenedés és egymásra mutogatás. Nyílt hadszíntér lett az egész, egészen extra harcokkal, leszámolásokkal.

Mintha kicsit mindenki becsavarodott volna.

Nyilvánvalóvá vált, hogy nem megy a klasszik cucc, körbetekert minket, mint egy lánc, ami fojtogatni kezdett. Szinte mindenkit. Sorra dőlnek be a házasságok, párkapcsolatok, családi minták. Elkezdték szorongatni, idegesíteni a szokásos formák a szereplőket. Vagy együtt vannak és gyilkolják egymást, közben csalják, vagy nincsenek együtt, de még sem tudnak elszakadni. Nem megy a női szerep, nem megy a férfi és mindenki valamit keres, de nem találja. A szeretősdiben, a csak szexben, a laza kapcsolatban próbál rengeteg mindenki levegőhöz jutni, de nem oldódik fel és nem kap megváltást.

Nem arról beszélek, hogy a nagyon fontos sziget, ami a család, működésképtelen, hanem arról, hogy az eddigiek szerint az.

A párkapcsolatokban betört a forradalom és mindenki próbálná, úgy valahogy, ahogy tanulta, de nem nagyon megy. Nem megy, mert az emberek valami olyanhoz próbálnak ragaszkodni, ami meghaladta önmagát. Lényegében az eddigi hozzáállás, az eddigi motivációk, az eddigi elvárások és szabályok azok, amelyek iránt tudattalanul lázadni kezdtünk.

Lényegében ez egy lelki forradalom, ahol tarthatatlanná vált az elválasztottság. A leosztott szerepek kikoptak. De ami leginkább kikopott, az-az, hogy a kapcsolatainkat, ne kényszeres rabságnak, hanem közös szabadságnak élhessük meg. Nem szabadosságról, hanem szabadságról beszélek, ahol nem egymást kiszolgáló, hosszú évek alatt megfásult emberek élnek, hanem olyanok, akik szövetségesek.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.