Én egy szenvedélyes „túl sok” nő vagyok, és engem mindenki hagyjon békén

Ez nem valódi vagányság, nem valódi, független megélése a nőiességnek, a Női Erőnek. Ez csak hiszti. Az, hogy valaki lényének intenzitását éli-e szabadon vagy csak bizonygatja a nem létező semmit, onnan lehet megállapítani,ha megnézed, milyen viszonyban van a világgal. Ha állandóan lázad, ellenáll és fennhangon közli, hogy mindenki tehet neki egy szívességet. Nos, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez az egész egy hamis, felvett póz, és az illető ott sír, ahol senki sem látja. Aki valóban szilárd önbecsüléssel rendelkezik, az a legkisebb mértékben sem érzi szükségét, hogy másokat lehúzzon, és maga alá gyűrjön. Nem néz le senkit és nem hangoztatja fennhangon, hogy őt aztán senki sem érdekli. Ellenkezőleg!! Miért ne figyelhetne másokra, miért ne érdeklődhetne felőlük? Ha valaki elmondja neki a véleményét és az épp nem egyezik az ő nézőpontjával, akkor nem hülyézi le és nem kezdi el hisztérikusan követelni, hogy márpedig mindenki vele értsen egyet.

A valóban magabiztos, intenzív nő békében van önmagával, békében van a világgal, szereti, tiszteli és elismeri a férfiakat. Nem akar velük konkurálni, nem akarja irányítani és maga alá gyűrni őket, ahogy senkit sem. Abból, hogy ennyire népszerű ez a téma tisztán látszik, hogy sokan szeretnének ebbe az állapotba eljutni…Azonban ez nem úgy megy, hogy eldöntjük,és hipphopp meglesz. A belső béke és a magabiztosság nem annak a következménye, hogy egyszer csak mindezek a dolgok a nyakunkba esnek a semmiből. Ezek annak a következményei, ha van kellő önismeretünk, és egy remek eszköztárunk ahhoz, hogy az életünkben felbukkanó nehézségnek definiált történéseket kezelni tudjuk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!