Elvárások, és a szeretet törvénye
Mint sokan mások az életben, én is sokszor csalódtam már. Azonban most, a mai gondolkodásommal már úgy értékelem, hogy ezek a csalódások valójában tapasztalatszerzések voltak.
Lépcsőfokok, amelyek által közelebb jutottam magamhoz és a vágyaimhoz. Két dolgot azonban egy életre megtanultam: az embernek ne legyenek elvárásai csak úgy légből kapva, és mindenkivel bánjunk szeretettel, tisztelettel, akihez kapcsolódunk.
Számomra nagyon fontos, hogy adni tudjak másoknak. Akár fizikai, akár lelki szinten, mondhatni lételemem. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, mégis sokan azt gondolják, ha adok, akkor kapok is. Ami valóban helytálló, csak nem feltétlenül abban a formában, amelyben egyesek gondolják. Mert előbb-utóbb mindent visszakapunk az élettől és megkapjuk a „jutalmunkat”, ha jót cselekszünk. De nem feltétlenül attól a személytől, aki számára mi nyújtottunk valamit. Minden embernek vannak elvárásai, akármiről is legyen szó, a legegyszerűbb dolgoktól kezdve, a komolyakig egyaránt. Az elvárásokkal viszont az a baj, hogy azt hisszük természetes, ha mások teljesítik. Sokáig én is azt hittem, hogy ha valakinek adok valamit, akkor azt vissza is kapom tőle, hasonló formában (lásd szeretet). Hiszen a fejemben az élt, hogy az egyensúlynak valahogy így kellene létrejönnie. Mi nyújtunk valamit, legyen az teljesítmény, lelki vagy fizikai segítség, de legfőképp törődés és szeretet, és az visszaérkezik az adott féltől. De az idő mindig azt igazolja, hogy nem szabad elvárni semmit, legfőképpen akkor nem, ha érzelmi indíttatású dolgokról van szó. Ezeket ugyanis nem lehet kierőszakolni a másikból. Annak ellenére sem, hogy mindent a szeretet köt össze. El kell fogadnunk, hogy sokaknak idő kell ahhoz, hogy megtanulják kifejezni azt, ami bennük van vagy éppen nincs. Nekünk az egyetlen feladatunk ezzel az, hogy megtanuljunk nem bezárkózni, ha úgy érezzük, nem azt kapjuk, amit vártunk.
A másik lényegi dolog, hogy szeretettel bánjunk a körülöttünk lévő emberekkel. Nos, azt gondolom a világban kifelé élni baromi könnyű. Mert nem kell arra figyelni, hogy mi zajlik odabent. Elnyomás elnyomást követ, de egy idő után ezek a dolgok valamilyen platformon utat törnek maguknak. Sokan ilyenkor dacosan azt mondják maguknak „ha ő ilyen velem, hát majd én megmutatom”. Ez egy nagyon rossz politika. Ugyanis - és itt kapcsolódnék ahhoz, hogy azt kapod az élettől, amit adsz - ha szeretettel és tisztelettel vagy mások felé, akkor lehet, hogy egy kis idő elteltével ugyan, de vissza fog áramolni ez hozzád. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a körülöttünk lévő emberek azért vannak ott mellettünk, mert valami szerepük van az életünkben. Így rögtön meg is kapjuk a választ arra, hogy szeretettel lenni mások iránt, magunk felé egy visszaigazolás.
Ha nyitott szívvel élsz, számolnod kell a csalódásokkal, ez igaz. De amikor az élet, vagy nevezzük Sorsnak, megmutatja, hogy igenis sokat ér az, amit teszel és adsz, akkor rögtön, abban a pillanatban rá fogsz döbbenni, hogy megérte. Szeresd a környezeted és fogadd el, ők azért is vannak melletted, hogy tanulj tőlük.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez