Csak ha a saját bőrödön tapasztalod
Nehéz természetűek vagyunk – mondja egy barátom – nehezen változunk, nehezen döntünk másképp. Nem tudom, miért, de az ember csak akkor hajlandó változtatni a dolgain, amikor a saját bőrén érzi a vesztét. Ez az élet minden területén így van, de azt hiszem, a párkapcsolatokban vesszük észre leginkább.
- Tudod, nemrég láttam egy dokumentumfilmet arról szólt a film, hogy Texasban még mindig van halálbüntetés.
- Akkor ott kevesebb a bűnözés - vágom rá azonnal. Nevet.
- Hát ez az - magyaráz tovább - egyáltalán nem kevesebb. Pontosan ugyanannyi gyilkosságot követnek el az emberek annak tudatában, hogy a vége nem börtön, hanem halálbüntetés lesz, mint bárhol másutt. Egyetlen dolog más csupán: amikor viszik az embereket a kivégzésre, gyakorlatilag mindenki megbánja a bűnét, ha vissza lehetne tekerni az időt, mind másképp döntenének. Ilyen az emberi természet: amíg a bőrünkön nem tapasztaljuk a tetteink következményeit, nem foglalkozunk velük. Ez a helyzet a párkapcsolatokkal is: addig, amíg nem történik valami, amivel nem számoltunk, amíg tényleg nem kapunk a hülyeségünkért egy hatalmas pofont, nem változunk. Egyszerűen nem gondolunk valóságos dologként az eseményekre, míg nem érezzük a saját bőrünkön a következményeket. Amíg csak fenyegetőzik egy nő, hogy majd így meg úgy lesz, ha nem változunk meg, addig egyszerűen nem hisszük el, hogy tényleg beváltja az ígéretét. Mert valahogy úgy vagyunk vele, hogy úgyis csak fenyegetőzik, hogy velünk nem történik ilyesmi, hogy a másik úgysem váltja be az ígéretét, mert ha el lehet menni egy határig, sőt a határon túl is, akkor úgyis mindegy, akkor úgy sincs mit veszíteni. Nem félünk. Egyszerűen nem számolunk a következményekkel, és talán még azt is gondoljuk, hogy ha esetleg nagyon szélsőségesen alakulnának a dolgok, és mégis megesne velünk az a bizonyos dolog, hát majd akkor csinálunk valamit, majd akkor elég lesz gondolkodni az ügyön előbb nem kell.
Ilyen az ember, ilyenek vagyunk mi, férfiak is: addig megyünk el, amíg hagyja a másik. Nem azért, mintha ez nekünk olyan jó volna: csak, mert lehet. Nem tudok neked ennél pontosabb válasszal szolgálni, muszáj határokat szabnotok nekünk, mert másból nem értünk. Akkor se feltétlenül, ha egyszer-kétszer már megégettük magunkat, mert mi van, ha épp a mostani hülyeségünk nem számít. Persze, egyénenként változó a dolgokhoz való hozzáállásunk, de azt hiszem mégiscsak ilyenek vagyunk, az okosak is, és a kevésbé okosak is. Az egyik ezért, a másik azért. Ne akard megfejteni a férfi természetet: nem lehet. Az a szerencsés, ha egy erőskezű nő van mellettünk, akivel nem tehetünk meg bármit. Mert mi is akkor érezzük magunkat jól, ha korlátokat állítanak fel számunkra: akkor biztonságban érezzük magunkat, akkor tudunk rendesen viselkedni.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez