Barátság-szakítás
Azt mondják, ha az ember összefut egy régi baráttal, akkor visszatér az az énje, aki akkor volt. Személyes tapasztalatból mondom, hogy ez nem így van. Érdekes: vadidegen emberekkel sokkal könnyebb kontaktot teremteni, mint olyannal, akit régen ismertél. Hiszen nagyjából most is tisztában vagy a lelki alkatával, bizonyos szokásaival – de az életével, a hátterével már nem. Szóval jártam ebben a cipőben, és ha tényleg úgy is viselkedsz, mint amikor jóban voltatok (cirka 5-10 évvel ezelőtt) az ciki lehet. Mert előfordulhat, hogy a régi, fura szokásaid újra a felszínre törnek. Ő azonban már megváltozott, és másként értékeli, másként tekint rád. Sőt, te is másképp viszonyulsz hozzá.
Kemény munkával azért életet lehet lehelni egy régi barátságba, de a kezdet nehéz. Más emberek lettetek egy másik élethelyzetben, szóval a régi közös témák nemigen játszanak. De nem csoda, hogy fogalmad sincs, mit írj neki, ha évekkel később mégis szeretnéd felvenni a kapcsolatot. Olyan fura, hogy mindenki más tudja, mi történik az életedben, csak pont ő nem. De mit mondhatnál neki? „Hiányzol?!” Vagy közbeszól az egód: miért te keresd?
Ő neki nem vagy fontos, mert nem keres? Olyan érzés az egész, mint amikor van egy nagy horzsolása karodon, és valaki véletlenül megnyomja. Mocskosul tud fájni az a seb. Hiszen egykor szerettünk, most elengedünk. Gyászolunk valakit, aki nem halt meg, de számunkra már nem az életünk része többé. „Csak” egy lelki szemetesláda egy adott életszakaszban, vagy egy igazi lelki társ volt – ilyen szempontból már mindegy. Változunk, és idővel mindig hátrahagyunk egy-egy szeletet a múltunkból. Aztán egyszer egy szép napon talán visszatalálunk egymáshoz. De ha nincs mit mondanunk a másiknak, akkor tényleg eljött a búcsú ideje. Hiszen minden okkal történik.
Helle Robertina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez