Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.

Aki mindent túlgondol, akinek túl zajos a lelke, akinek mindig szűk a szoba, mert azt érzi, hogy agyonnyomják a társadalmi konvenciók. Te hagyod, hogy agyonnyomjanak?

Hagyod, hogy a csontjaid is segítségért kiáltsanak, hogy viszkessen a talpad, mert a lábad alól néha kicsúszik a talaj, és olyankor mennél, mennél bárhova, ahová nem követnek a gondolataid. A gondolataid, hogy valami hiányzik, valami nem jó. A gondolataid, hogy te nem vagy jó, mert nem illesz a képbe.

Hazug világ ez. Azt mutatjuk, hogy minden rendben, hogy jók vagyunk, kedvesek és hűségesek, úgy aggatjuk magunkra a különböző tulajdonságokat, mintha le tudnánk vedleni ezeket a szerepeket, miután leesik a függöny. De tudod, van ami rajtad ragad, ha túl sokszor erőlteted fel. Aztán úgy keresed magad, mintha rád borult volna a sötétség, tapogatózol csak, vissza a lelkedhez.

Valamelyik nap lekurvázott egy srác, mert kivágott top volt rajtam. Egy másik nap pedig azért szóltak be, mert garbós felsőt viseltem. Aztán azért, hogy miért iszom, majd nem sokkal később azért, hogy miért nem iszom. Hogy miért maradok hajnal négyig egy buliban, vagy miért én vagyok az, aki már tizenegykor hazamegy.

De tudod, ezek nem számítanak, mert mint ahogy én sem, te sem tartozol magyarázattal azért, hogy mit miért csinálsz, és miért olyan vagy, amilyen. Hogy miért vagy néha rideg, majd miért válik az egész tested egy hatalmas, csontropogtató öleléssé. Hogy miért sírsz, miért nevetsz, hogy mik az álmaid. Mindig lesz olyan, akinek ez nem fog tetszeni.

• elfogadás lélekhangok önbecsülés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!