Az én virágos kertem

Buddha szerint: “Ha tetszik egy virág, letéped. Ha szeretsz egy virágot, naponta öntözöd.” Ha én valakit szeretek, minden egyes nap éreztetem vele. Főleg akkor, ha tudom, hogy mennyire szüksége van rá. Naponta öntözzük a szerelmet, mert abból lesz a szeretet. És vannak dolgok, amik ezeket nem tudják felülmúlni. A baj ott kezdődik, amikor azt hiszed nem kell tenni érte. Minden egyes nap be kell menni a kertbe és öntözni kell. Mert gyönyörködhetsz benne, meghallgat, neked virágzik és hálás, hogy teszel érte. A szerelem egy nagy akció, amire jó esetben így reagálunk. A virágnak mindegy, hogy mivel rakod körbe, gyémántos kertet építhetsz és ültethetsz mellé a világ legszebb pontjairól valami különlegest, de nem lesz neki jó. Mert csak annyit kell tenned, hogy öntözöd és ő ezzel beéri. Vajon ilyen nehéz egy kapcsolat gondozása?

Én gazdag vagyok. Gazdagnak születtem. Érzelmileg annyira gazdag vagyok, hogy ha tehetném adnék másoknak belőle. Hogy tudjanak úgy szeretni és becsülni dolgokat, mint én. Hogy legyen bennük hit, mert léteznek igazi tiszta érzések. Mert én bízom magamban és a hitemben. Valamiben mindnyájunknak hinni kell! A legjobb,ha az energiát magadba fekteted, mert az idővel megtérül. Lehet, hogy néha ezért túl sokat képzelek bele bizonyos dolgokba. Például azt gondoltam sokáig, hogy én megváltoztathatom azt, amit más nem tudott. Hogy én majd többet elérek ott, ahol más túl hamar feladta. Mert ez így volt eddig az életemben mindig. Óriás butaság hinni a változásban, mert ha nincs tragédia az ember nem hajlandó lemenni oda, ahonnan ezek a dolgok elindultak. Utólag már sajnálom magam, mert sok olyan helyzet volt, ahonnan csak egy lépés lett volna a könnyebbik út. De mit lehet tenni, ha az ember magával szemben is maximalista? Elvárja nyilván ugyan ezt. Egy jól megalkotott maszlagba keveredtem.

Az ember hajlamos elveszíteni önmagát egy kapcsolatban, mert túlzottan próbál alkalmazkodni. Nem ez a probléma, hanem az, hogy megszűnünk önmagunknak lenni, mert megmagyarázhatatlan módon csodáljuk a másikat. Érezzük az illatát, a fülünkbe mászik a hangja és bekebelezett az érzés. Azért mert én így szeretek és mindenkinek így kéne, csak alaposabban kell felmérni, hogy mivel is van dolga az embernek pontosan. Mert nagyon könnyen megsérülhet. Nem a mi hibánk, hogy az ember , akit szeretünk nem tud ugyan úgy szeretni. Mert annyiféle szeretet van, hányszor mondtam már magamnak. Aztán ugyan arra jutottam, mert biztos hogy így nem lehet élni. Nem önmagadat kell nyugtatgatni nap mint nap, hogy ez jó neked mert megfelelő és majd jobb lesz úgyis de ő más stb. blabla. Mindenki MÁS!!! és ez így van jól. De nem mindegy, hogy csak egymástól való különbözőségeitekkel kell kezdeni valamit, vagy valami egészen más dolog áll a háttérben.

Mert egy egész életet nem lehet megmásítani még akkor sem, ha azt a virágot nagyon szereted. Mert nagyot tud szúrni, csak a tüske nem a napos oldalon van.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.