Ártalmas, felszínes kapcsolatok

Többnyire van egy pont, egy fájdalom, amit közösen megerősítünk. Például ha van egy nehéz életutad, amiben nem cselekedtél helyesen, elfáradtál, választasz valakit, akkor a másik érzelmi kötése tudat alatt az lesz, hogy azt érezteti veled, hogy szégyenben kell maradnod magad előtt bár ő elvileg így is elfogad, szemet huny a múltad felett és szentként viseli, elnyomja benned az igazi megoldást, azt, hogy felold azzal, hogy szembe nézz azzal a részeddel is.

Átsegít a démonaiddal való harcon és tudja ez nem az ő érdeme, hanem a tied. De a sérült emberek többnyire benne maradnak az áldozat szerepben és keresnek valakit, akiben kellő a lelkiismeret ahhoz, hogy elhitessék vele, hogy neki kell jóvátennie, mellettünk maradva megóvni minket a múltunk fájdalmaiért.
De egy valódi kapcsolat nem ilyen. Egy valódi kapcsolatban nem vállalunk át, hanem jelen vagyunk akkor is, amikor a másik a legmélyén van, vagy el akarja rejteni a fájdalmakat. Jelen vagyunk, és ha kell kifeszítjük, vállalva a kockázatot, mert nem akarjuk magunkhoz kötni, hanem azt szeretnénk, hogy ne ketyegjenek benne az időzített bombák, amelyek egyszer felrobbannak betegségként, függőségként, életkrízisként.

Ezért van szükség igazi kapcsolódásokra. Mert át tudnak segíteni, meg tudnak gyógyítani és nem csak a felszínt kapargatják. Olyanra, ahol a szabadság abban nyilvánul meg, hogy nem játszmán és szenvedésen alapul, ahol fogva lehet tartani a másikat.
A társadalmunk jelentős része terhelt. Mentális beteg, függő, fizikailag trottyon van, boldogtalan, szorong. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy felszínes kapcsolatokat választanak és elhitetik magukkal, hogy az szerelem, meg igazi, meg jó lesz nekünk. Ha jó lenne, nem lennénk ennyire rosszul és a gyerekeink sem.

A jólét, a laza cucc, a nem túl mély, nem hoz megoldást. Minden bomba felrobban előbb vagy utóbb.

Barna Berni már megjelent könyvei:
The One - A Könyv
A férfi-nő mítosz. Rómeó megöli Júliát?

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.