Amit csak a nagytestvérek érthetnek
Van egy (vagy több) kistestvéred? Ők a legfontosabb személyek az életedben, még akkor is, ha sokszor nehéz dolgod van velük? Egyszerre vagyunk ellenségek és példaképek. Gyakran bosszantanak minket, mégis folyamatosan rajtuk tartjuk a szemünket. Nagytestvérnek lenni egy életforma, amit nem cserélnénk el semmiért! Íme, néhány gondolat, amelyet csak mi, nagytestvérek érthetünk.
A világ legnagyobb 5 perces háborúja
Vannak szituációk, amelyeket gyakran megélünk. Ilyen például, amikor üvöltünk velük, ha butaságot csinálnak, végül pedig mi vagyunk azok, akik elsírják magukat, vagy legalábbis biztosan előbb megenyhülünk. A legdurvább szócsaták is 5 perc alatt lezajlanak, általában ajtócsapkodással, anélkül hogy bármelyikünk is bocsánatot kérne a másiktól. Egy ötperces fegyverszünet és minden újra a régi.
Brutális őszinteség a láthatáron
Sokszor azt hisszük, hogy bármiről elmondhatjuk nekik az őszinte véleményünket. Néha talán túl szárazon, hidegen tesszük és bár tesóink azt gondolják, hogy mi már megint csak a magas lóról tudunk beszélni, titkon tudják, hogy számíthatnak ránk minden körülmények között. Ennek ellenére legközelebb se fogjuk vissza magunkat. Miért is kellene?!
Ragaszkodás a családi összejöveteleken
Ha tesód elég idős már ahhoz, hogy rájöjjön: a családotok teljesen őrült, akkor szinte összeragadtok az efféle összejöveteleken. Kuncogtok, együtt mozogtok, és összekacsintotok, amikor a vérmes nagynénétek kissé felönt a garatra. A család előtt természetesen ti vagyok a legjobb testvérek a földkerekségen.
A szem rajtuk. Mint egy kifutón végig vonuló modellen
Először lesz szerelmes? Először csalódik egy srácban? Megrémült, mert nem tudja, melyik főiskolára menjen? A legjobb haverja totál megkattant és mosolyszünetet tartanak? Mi mindig ott vagyunk mellettük, és figyelemmel követjük, hogy miként alakul a sorsuk. Tanácsot adunk, letöröljük könnyeiket, no és osztozunk velük az örömteli pillanatokban. Bárhol is tart az életünk, rájuk mindig jut időnk, energiánk.
„Ó, ti együtt jártok szórakozni?”
Amikor tesónk még kisebb volt, hányszor hallottuk ezt a gúnyos mondatot a barátaiktól? Aztán végül mi lettünk a „testvér-barátok”, hiszen az ő haverjai is rájöttek, hogy bizony egy idősebb tesó is lehet jó fej, vidám, és vicces.
Mi szidhatjuk őket, de másnak tilos!
A nagytestvérek számára magától értetődik egy alapszabály. A kistestvérekre csak mi mondhatunk rosszat, csak mi kiabálhatunk velük, ugyanis ha más teszi ezt, akkor nem félünk kimutatni a fogunk fehérjét. A fogak pedig élesek!
Nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük
Egy nap azon kapjuk magunkat, hogy „Wow, Ő már nem az cserfes kistesó, hanem egy felnőtt ember.” Tegnap még jobban idegesítettek minket, mint az elérhetetlen szúnyogcsípések a hátunkon, most pedig kapkodjuk a fejünket, hogy mik történnek velük. Beköltöznek az első lakásba, kiegyensúlyozott kapcsolatuk lesz, megtalálják a hivatásukat, érkeznek a gyerekek és még sorolhatnánk hosszasan. A kezüket továbbra sem tudjuk elengedni, hiszen hiába nőttek fel, mi mindig is félteni fogjuk őket. Nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük, szükségünk van rájuk és az arra intenzív, semmihez sem hasonlítható érzésre, amit irántuk érzünk. Ó Anyu, Apu, köszönjük, hogy vannak nekünk!
Azért titkon reméljük, hogy ezt a cikket sosem olvassák el, hiszen nem kell, hogy lerombolva a nagytestvérek hitelét, túljárjanak az eszünkön „kistestvéri” leleményességükkel…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez