A véletlen nem hoz össze minket
A férfiak hajlamosak azt hinni, és teljesen reális gondolatként kezelni az elképzelést, hogy majd a véletlen összehozza őket a nővel, akit nekik rendelt az univerzum. Minden pillanatban készen állnak a nagy találkozásra, de az, mivel az élet a saját erőfeszítéseket is kíván a férfiaktól, általában nem jön létre…
– Már egy éve együtt voltunk a szerelmemmel, meséli a barátnőm, mikor azzal hozakodott elő, hogy ő már nagyon régóta, még szingli korában tervezgette ezt a találkozást velem, de arra várt, hogy majd a véletlen, sors, univerzum, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, létrehozza a találkozót. Mivel teljesen más irányban közlekedtünk, ha jól számolom, tényleg csak a véletlen hozhatott volna össze minket – folytatja. De szerencsére megunta a várakozást (ami másfél évig tartott…), és mégiscsak felhívott, mondja. Találkoztunk, és két hét múlva összeköltöztünk. A mai napig sem értem a dolgot. Elvileg mi, nők vagyunk a romantikus, álmodozó alkatok, akik várják a herceget fehér lovon, és Csipkerózsika álmokban ringatják magukat, de nem. Úgy látszik, a férfiak leköröznek minket rózsaszín felhők és szívecskék rajzolgatásában, mert a sorsban hinni, a csodára várni, ábrándozni a nőről akár évekig is, hát nem tudom…
Ráadásul az igazság az, hogy azok a férfiak, akik az utcán megszólítottak, és tényleg véletlenül voltak ott, ahol voltak, nem kellettek. Persze erre nincs szabály, az ember mindig érzi, hogy ki az igazi, szóval tényleg nincs mitől félni, lehet nyugodtan megszólítani a nőket, működhet a véletlen, de a legtöbbször nem árt segíteni neki.
A hallottak után természetesen több férfi barátomat is megkérdeztem az utcán megszólítás technikájáról, de mind azt felelte, hogy nem merne megszólítani. A miért-re nem tudtak válaszolni, illetve aki megszólított (volt ilyen is a csoportban), saját bevallása szerint majd egy évig gyűjtötte az erőt. Barátság lett a dologból, szóval volt lehetőségem kifaggatni a kérdésről, így meg is tettem.
– Gyakran láttalak az utcán, és persze láttam, amit mindenki más is lát, hogy csinos vagy, erőteljes kisugárzásod van, határozott vagy és tudatos. Szóval félelmetes – mondta nevetve. Végignéztem magamon.
– 47 kg-os szörnyeteg? – kérdeztem vissza értetlenül.
– A nők a világon a legfélelmetesebb lények – mondta határozottan. Rettenetesen félünk tőletek.
– Pontosan mitől? Mert sem hatalmasnak, sem erősnek nem látszom, mivel nem vagyok!
– A visszautasítástól félünk, belül végig attól rettegünk, hogy kevesek leszünk.
– Ezért a hosszas gondolkodás?
– Ezért – mondja.
– Az rendben van, hogy egy komoly férfi átgondolja a döntéseit, természetes, hogy a fontos kérdéseknél mérlegel. De amikor valaki döntésképtelen, az egy másik kategória. Az már nem arról szól, hogy meg akar hozni egy jó döntést, hanem, hogy nem tud döntést hozni…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez