A sivár szavak világa

Kullogok hazafelé, a melankóliába süppedve észre sem veszem, mennyien járnak körülöttem. A szavak összeolvadnak, történetek csúsznak egymásba, és csendesen morajlanak a világban. Az éles hang figyelmet követel, ha ostoba fecsegés is, mindenki erre figyel. Egy kietlen helyen hatalmas szakadék tátong. Megcsúszok, és máris magába szív a mélység. Kinyújtom a karomat, s miközben elnyel az ismeretlen, várom, hogy a kezembe akadjon egy gally, amelybe belemarkolhatok. De nincsenek gallyak, sem teraszos képződmények. A sík fal van csak, amely körülvesz a zord szürkeségével. Nem bánom a zuhanást, csak azt fájlalom, hogy eltűntek a színek. Üres és tartalmatlan sivár terepre érkeztem. Ahol a szavak csak szavak. Nincsen erejük, méltóságuk, tekintélyük. De van hatalmuk, noha kiveszett belőlük az élet.

Sem a kimondott, sem az írott szóban nem hiszünk már. Kételkedünk és reménykedünk bennük. Megkérdőjelezzük a hitelességüket, és vágyjuk a bennük foglalt jelentéseket.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.