A múlt örömteli pillanataiba visszavágyni

Éveken át a reggeli kávét, Hozzá bújva kortyolgattam, míg Ő álmos mozdulattal, magához vont, és ebben a reggeli csendes megszokott rituáléban minden nap olyan békésen kezdődött. De Ő már nincs. Ő is csak a múlt része lett. De szeretem felidézni ezeket a pillanatokat. Kissé fájdalmas, és gyötrő, mégis kellemes.

A múlt örömteli pillanataiba visszavágyni természetes jelenség. A múltba révedve felerősödnek a régmúlt érzések, és felértékelődnek az átélt élmények, az ölelések, a nevetések, a csókok, minden. Ott él bennünk elevenen a múltunk. Bármikor, amikor a kedvünk tartja, a belső mozinkban levetítünk egy kisfilmet. De ahogyan az évek telnek, egyre jobban kell a kisfilm alakjaira fókuszálni. Mert homályosul a kép, és egyre inkább már csak az érzések idéződnek fel pontosan.

Van, hogy boldogságunkban repülünk vissza a múltba, van, hogy a szomorúságunk hajt oda.

A múlt fájdalmas részeiből maradjon meg a tapasztalat, alakuljon bölcsességgé, de a többi része az a hely és idő marad, amely az életünk boldog eseményeit hivatott őrizni, ahová időnként visszavágyunk, amelyeket felidézve egy káprázatos utazás résztvevői lehetünk újra és újra, hiszen a múltunk a miénk. Megfoghatatlan, mégis a legértékesebb tulajdonunk, hiszen a múltunk az életünk, annak minden hozadékával együtt.

• érzések lélekhangok múlt szeretet

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.