Talán már nem izzik úgy a szemünk mikor tekintetünk egymásra talál. Talán már nem röpködnek a gyomrodban pillangók mikor rám gondolsz és nem szédülsz a találkozókon. Nem remeg a hangod a magadról szóló mondatoknál és nem bókolsz olyan félve.

Továbblépve már biztosan nem tartogatok számodra annyi újdonságot, a jó részeket pedig kölcsönösen megszoktuk a másikban. A közös élet izgalmai idővel rutinná alakultak, rendszerré formálódtak és mi motorként működünk közösen benne. Őszintén be kell vallanom, hogy már nem zavar nélküled egy délután, de két teljes nap sem a világ vége. Már inkább látom a pozitív oldalát a ritkán érkező szabad óráknak. 

Láttam már az összes arcod, ijesztett már meg a dühöd, hatott már meg az eszméletlen jó szíved és nevettem már veled addig míg a könnyem kicsordul. Voltál már náthában haldokló beteg, befőttes üveget kinyitó hős, szuper pasi aki rendet rak és egy tuskó is, aki kimaradt tovább a haverokkal.  Te is láthattál belőlem mindent, jót és rosszat egyaránt, bár olyan jó lenne ha a rossz részemmel csak én találkoznék.

Photo by GettyImages

Már nem pillangók röpködnek hanem érzelemből álló, láthatatlan forgószél támad körülöttem mikor ténylegesen rád gondolok. A hétköznapokban már nem minden percben jár rajtad az eszem ez biztos. Amikor viszont rászánom az időt és csakis rajtad/rajtunk gondolkozom, a lelkem valami megmagyarázhatatlan örömmel töltődik fel. 

• lélekhangok párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!