El kell engedned, időnk lejárt

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.

olvass tovább

5 idegesítő férfiszokás

  • 2016. május 02.

Szerte a világban tucatnyi nő álmodozik arról a bizonyos tökéletes hercegről. Azonban előbb-utóbb mindannyian megtapasztaljuk, hogy a leghelyesebb, legcukibb, legrendesebb pasinak is akadnak szörnyen idegesítő tulajdonságai.

olvass tovább

Férfiszempont: A magas fenntartású lányok

  • 2016. május 02.

Nick Vujicic Magyarországon tartott előadásán voltam, ahol mesélt egy érdekes dolgot: az emberek állandóan keseregnek, hogy minden rossz. Egyébként pedig, hogy lehet kezek-lábak nélkül boldogan élni. Erre megkérte a közönséget, hogy tegye fel a kezét az, aki boldog. A 3000 emberből többnyire mindenkinek volt kettő, rosszabb esetben egy keze, amit feltehetett volna. De nem sok kéz lendült fel, szóval el kellene gondolkodni azon, hogy nem keseregni kéne, hanem megpróbálni élvezni az életet és értékelni azt, amink van.

olvass tovább

Anya

Anya emlékszel? Nekem még nem jött el az időm akkor, korán érkeztem, bele a forró nyárba a hűvös ősz helyett. Próbálták ők napokon át visszatartani az érkezésemet, jobb belátásra bírni, meggyőzni, hogy ez a csodás világ megvár, fel is készült a jöttömre, a júliusi forróság meg alábbhagy majd, mire én jövök. Anya, te rémülten, tanácstalanul nézted a szivárgó vért, az alattad lévő tócsát, de én tudtam, nem lesz baj. Akkor is, amikor fogyott az életjel felőlem, és a gömbölyű hasadon fura alakú kék alakzatokkal jelölték meg, hol észlelték rebbenő mocorgásomat utoljára.

olvass tovább

Hol van az érzés?

Felébredsz, az órára pillantva látod, hajnal van még. Fel kellene kelned, de ehelyett csak arra gondolsz, hogy megint egy „még egy” nap. Nem tudod, hogy akarod-e, csak azt, hogy muszáj. A szemeid még lehunyva, de máris érzed, ahogyan dübörögni kezdenek a gondolatok a fejedben és az érzések a szívedben. Az érzések, melyek nyughatatlanul, újra és újra előtörnek.

olvass tovább

Önismeret és önbecsülés nélkül nem megy!

Ahhoz, hogy őszinték és hitelesek legyünk önmagunk és mások számára fontos, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Ha az ember nem ismeri magát, ha képtelen önmagára külső szemlélőként tekinteni, az önmagáról alkotott kép és a valóság ellentmondásos lehet. Ha azonban leveszi az álarcát és rettegés nélkül meg meri mutatni, hogy ki is valójában, sokkal könnyebben fogja megtalálni azt a társat, aki önmagáért szereti.

olvass tovább

A szerelemmel nem lehet vitatkozni

Vannak dolgok, amiket mindenki ért. Talán a legegyértelműbb és mindenki számára legfontosabb ilyen kérdés a szerelem. Mindenki tudja mit jelent mikor olyan rajongást, szenvedélyt, őrületes boldogságot érzünk a másikkal kapcsolatban, hogy (pszichológus barátom szavaival élve) tokostól viszi ki az érzés az ajtót.

olvass tovább

Apám nélkül

Sokszor elgondolkodom, mennyiben változott volna az életem, ha résztvevője lett volna valaki, akit apának szólíthatok. Egy férfi, akire felnézhetek, és nem csak elrettentő példák képzeletbeli szobrát állíthattam volna neki. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak és édesanyámnak, akik a nehézségek ellenére embert faragtak belőlem, sokévnyi küzdelem és verejték árán, de vajon ezek a dolgok kiválthatják egy apa szerepét? Nem hiszem.

olvass tovább

Te vagy a másik felem

Az érzés, hogy nem vagy elég, kiégetté teszi a lelkedet. Önostorozásba kezdesz, és nem bírod abbahagyni egészen addig, amíg valaki arcon nem csap, hogy szedd már végre össze magadat. Miért van az, hogy csak külső visszaigazolásokkal tudunk egyensúlyban maradni?

olvass tovább